Page 90 [90]
88 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
Ezek a különbségek a következőkben azonosíthatók. A török ciprióta la¬
kosság részben az oszmán hódoltság időszakában szigetre érkezett muszlim
vallású népcsoportokbdl, részben az iszlámra áttért őslakosság leszármazot¬
taiból tevődik össze. Vallási tekintetben 9996-uk az iszlám szunnita ágához
tartozik, a kemalista ideológia népszerűsége miatt azonban elterjedt a vallás¬
elhagyás és a szekuláris világnézet (Papadakis 2005). Nyelvük természetesen
török, ugyanakkor dialektusában eltér a törökországi standardtól, inkább Ta¬
urusz-hegységben beszélt verzióra hasonlít és számos oszmán, görög, olasz és
angol maradvány-, illetve jövevényszóval rendelkezik (Dodd 2010). A görög
ciprióták etnikai térképének összeállítása kissé bonyolultabb. Az ő esetükben
a ciprusi évszázadok migrációs folyamatai jelentősebb nyomot hagytak: a mai
görög ciprióták az ókori görögök, a középkor alatt ide érkező latinok (frankok,
genovaiak, velenceiek), a térségbeli kereskedőnépek, az oszmán hódoltság alatt
kompaktabbá váló keresztény közösségek, valamint a brit gyarmati időszak alatt
megkeresztelkedett törökök leszármazottai mind szerepet játszottak a jelenkori
viszonyok kialakulásában (Papadakis 2005). A közösség körülbelül 8990-a or¬
todox, körükben ezen kívül még római katolikus, protestáns, valamint kisebb
arányban iszlám, zsidó, maronita és egyéb térségbeli vallásúak is megtalálhatók
(Varnava 2009). A beszélt nyelv tekintetében a görög ciprióta dialektus is eltér
az irodalmi újgörögtől, inkább a Krétán beszélt nyelvjáráshoz hasonlít, és ebben
az esetben is tartalmaz jövevényszavakat.
A fenti különbségek ellenére a ciprusi közösségek számos azonos vonással
rendelkeznek. Mivel a sziget lakossága az 1960-as évek elejéig egymással keve¬
redve, többségében vegyes etnikumú településeken élt, ezért természetszerűen
kialakultak hasonló szokások, kulturális jellegzetességek. A Cipruson beszélt
dialektusok sajátossága, hogy gyakorta használ egymás nyelvéből kölcsönzött
szavakat, a vezetéknevekben sokszor visszaköszönnek a másik etnikai csoport
történelmi jelenlétének bizonyítékai. A közös jellemvonások a két világháború
közötti időszakban váltak kulturálisan, majd politikailag is körvonalazható
nacionalista irányvonallá, amikor a brit gyarmati uralom ellenében baloldali
és liberális tömegmozgalmak kezdték propagálni a ciprióta közösségek közös
értékeit és érdekeit. A mozgalom sajátossága ugyanakkor az, hogy nem pusztán
britellenes éllel, de a fokozódó görögországi és törökországi befolyás ellen is
tiltakozott, a közös ciprióta jelleget azokkal szemben próbálta meghatározni.
Ennek megfelelően a (görög és török) ciprióták azonosságukat nyelvük és kul¬
túrájuk sajátos ciprusi jellegzetességeiben, kiterjedt szekularizmusukban, illetve
a politikai, vallási és társadalmi konzervativizmus hiányában vélték felfedezni
(Doob 1986). Bár a ciprusi konfliktus éveiben a ciprióta nacionalizmus jelen¬