Page 88 [88]
OCR
86 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői A népességnövekedés mellett a második látványos trend a népesség térbeli szeparációja. Míg az előző évszázadok során Ciprus multietnikumú népei egymással keveredve éltek, addig az 1960-as évektől kezdőden megindult a görög és török ciprióta népesség földrajzi elhatárolódása, a sziget etnikai határainak gyökeres átalakulása. A folyamat az 1963—-1964-es közösségközi harcokkal vette kezdetét, az 1974-es eseményekkel folytatódott és az 1975-ös lakosságcsere révén vált véglegessé. A folyamat eredményeként szinte a nullára redukálódott a görög cipritóták északi és török ciprióták déli jelenléte, a két etnikum földrajzi elhelyezkedésének évszázadokig jellemző diverzitása pedig lényegében megszűnt (Asmussen 2008). Erre utal, hogy a 2011-es népszámlálás szerint megközelítőleg 1400 török ciprióta élt a Ciprusi Köztársaság által ellenőrzött területeken, míg az , ÉCTK? által kontrolált északi országrészben 2014-es adatok szerint 343 görög ciprióta maradt, többségük a Karpaz-félszigeten (CYSTAT 2023; Daglioglu 2015). Bár a görög ciprióta és török ciprióta népesség szeparálódása az 1960-as értelemben vett államalkotó népek homogenziációjához vezetett, a sziget de facto multikulturális jellege megmaradt. Az 5. és 6. táblázat adataiból érzékelhetően kirajzolódik ugyanis egy harmadik, és relatíve új trend: mind északon, mind pedig délen jelentősen nőtt az állampolgársággal nem rendelkező, de életvitelszerűen ott tartózkodók aránya. 2011-es adatok szerint a Ciprusi Köztársaság lakosságának 20,399-a volt külföldi állampolgárságú, közülük a legtöbben Görögországból (29 321), az Egyesült Királyságból (24 046), Romániából (23 706), Bulgáriából (18 536), a Fülöp-szigetekről (9413) és Oroszországból (8164) érkeztek (CYSTAT 2023). Bár az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezők aránya - elsősorban a 2014-ben bekövetkező gazdasági válság hatására — 2018ra 17.790-ra csökkent, ugyanakkor továbbra is jelentős hányadát képviselik a déli országrész lakosságának, egyúttal fenntartják annak multikulturális karakterét (Uo.). Az etnikai heterogenitäs az „ECTK” területen is jellemző, ehelyütt azonban a természetes bevándorlás mellett jellemzővé vált a törökországi törökök szándékos betelepítése is. A kontrolált migráció hagyományosan az egyik legszenzitívebb témája béketárgyalásoknak, a többségében vallásos és politikailag konzervatív anatóliai törökök betelepítését ugyanis nemcsak délen, de sok esetben északon is ellenzik. A betelepítés pontos arányairól nehéz képet kapni, hiszen a törökországi törökök egy része állampolgárságot kapott, másik részük katonai szolgálati idejét tölti a szigeten, megint mások ideiglenes jelleggel, például vendégmunkásként vagy tanulóként érkeznek. Mete Hatay adatai alapján 1974-2011 között 76 181 török bevándorló kapott észak-ciprusi , állampolgárságot; így már Cipruson született leszármazottaikkal együtt bőven meghaladják
