Seite 81 [81]
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK 79
tervezett tengeralatti gázvezeték megépítése és fenntartása túl költséges és koc¬
kázatos, ráadásul a vezeték Washington eredeti terveivel ellentétben nem a
fenntartható zöldenergiai átmenetet, illetve a térségbeli kooperációt és meg¬
békülést segítette, sokkal inkább új feszültségek forrásává vált (Krasna 2022).
Bár az amerikai külügy morális és technikai aggályokkal magyarázta a gáz¬
vezeték építésével kapcsolatos amerikai támogatás visszavonását, a háttérben
azonban nyilvánvalóan a török-amerikai kapcsolatok javítására tett kísérletek
húzódtak meg. Mivel Törökország az Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos
nemzetközi fellépés homlokterébe került, ezért Washington kétségkívül azo¬
nosította a török-amerikai viszonyt terhelő problémákat, és Ankara számára
kedvező irányú változásokat foganatosított a kevésbé fajsúlyos esetekben. A li¬
mitált előnyöket biztosító ciprusi gázfeltárások jó eséllyel ebbe a kategóriába
estek, hiszen az egyébként is elhúzódó és konfliktusokat okozó kitermelés nem
biztosított az amerikai külügy számára megfelelő mértékű hasznot. Érdekes,
hogy más indokok és dinamikák alapján, de Moszkva is ezért maradt távol a
Ciprus gázüzlettől. Ebben az esetben a ciprusi gázüzlettől való látványosabb
távolmaradás 2014 környékén kezdődött, amikor nyugati szankciók által súj¬
tott Oroszország számára egyre fontosabbá vált Törökország. A törökök óriási
felvevő piaca mellett elsősorban az országon keresztülfutó tranzitlehetőségek
vonzották az oroszokat: a Gazprom végül csak hosszú egyeztetések után 2016¬
ban kapta meg az engedélyt a Török Áramlat gázvezeték első, 2018-ban pedig a
második ágának kiépítésére (Geropoulos 2018; Pinchuk 2016). Mivel az Északi
Áramlattal kapcsolatos politikai viták, illetve az ukrajnai tranzitútvonallal kap¬
csolatos problémák vitális jelentőségűvé tették a Török Áramlat megépítését,
ezért Moszkva is eleget tett a török igényeknek, és távolmaradt az Ankara által
sérelmezett, és egyébként is kevés haszonnal kecsegtető, ráadásul az európai
forrásokat diverzifikáló ciprusi gázüzlettől (Kacziba 2021).
Konklúzió
Amr Mussza egykori jordániai külügyminiszter érzékletes kijelentése szerint
Észak-Ciprus 1974-es török megszállásának világpolitikai jelentőségét az kü¬
lönböztette meg Kuvait 1991-es iraki okkupációjától, hogy , sajnos, Ciprus olaj
helyett csak narancslevet volt képes felmutatni" (idézi: Stavris 2012, 89). A kije¬
lentés rávilágít Ciprus 2010 előtt tapasztalható gyengeségeire: ugyan stratégiai
elhelyezkedése felértékelte a sziget jelentőségét, az ott található természeti erő¬
források a helyi felhasználáson legfeljebb az ókorban (réz) mutattak túl. Ez a