Seite 75 [75]
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK 73
pedig az EU-val történő egyeztetések eredménytelensége után Oroszország
biztosította (Botos 2013).
Az északi országrész hasonló energetikai adottságokkal rendelkezik, nagy¬
fokú izoláltságának köszönhetően azonban komolyabb strukturális kihívá¬
sokkal küzd. 2019-ben az északi országrész aramellatasanak 98%-ät olajipari
termékek átalakításából nyerték, a fennmaradó 296-ot egyéb fosszilis energia¬
hordozók biztosították, a megújulók közül a napenergia rendelkezett kimu¬
tatható, nagyjából o,1190-os részesedéssel (Kassem et al. 2020). Az elektromos
áram előállításához szükséges üzemanyagot ebben az esetben is importból
fedezik, a legfontosabb - de nem az egyetlen -— forrás Törökország, amely így
az energetika terén is számottevő szerepet játszik. Bár az északi országrészben
az olajimport csupán a GDP 2,3%-at emészti fel (2018), ugyanakkor az előző
15 évben a fogyasztás évi átlagosan 5,6%-kal nôvekedett, igy az energiamix
átalakítása nélkül a továbbiakban nagyobb megterhelést jelenthet az igények
kielégítése (Uo.). Jelenleg az elektromos áram előállításában három jelentősebb
erőmű vesz részt, ezek közül a Teknecik a fogyasztäs 56,2%-ät, a Kalecik 43,3%¬
át, míg a Serhatköyben talälhatö napelempark 0,11%-ät biztositja (Ozerdem
& Biricik 2011). A déli országrészhez hasonlóan itt is szükség lesz a szekunder
energiaforrásokat biztosító üzemek számának növelésére és diverzifikálására,
amelynek fenntartható módja a megújulókban rejlő lehetőségek kiaknázása
lenne. Noha Észak-Cipruson is elkezdődtek a napenergiával és szélenergiával
kapcsolatos tervezési munkálatok, Törökország regionális stratégiái és geopoli¬
tikai ambíciói akadályozhatják a hazai tulajdonban lévő megújulók elterjedését.
Ahogy az édesvíz esetében, úgy az elektromosáram esetében is felmerült egy
Törökországot és Észak-Ciprust összekötő tengeralatti vezeték kiépítésének le¬
hetősége, a megvalósításról a két fél 2016-ban írt alá megállapodást (Tiryakioslu
2016). Az ellátás diverzifikációjával kapcsolatban szintén lehetőség a görög és
török ciprióták közötti együttműködés kialakítása, amelyre egyébként az előző
évtizedekben már volt precedens (Kacziba 2011).
A sziget energetikai jellegzetességeit látva érthető, hogy az előző évtized¬
ben előtérbe került az alternatív energiaforrások iránti kereslet. A megújulók
alkalmazása a következő évtizedekben prognosztizálhatóan terjedni fog, a
déli országrész 2030-ra az energiaigény legalább 2290-át ezekből a források¬
ból kívánja biztosítani (Spasié 2020). A fennmaradó igények kielégítésében a
hagyományos olajalapú energiatermelés mellett hangsúlyos szerepet játszhat
a földgáz, amelyet az előző években nagy mennyiségben tártak fel a Ciprus
környéki tengerfenékben. A 2000-es évek közepe óta tartó feltárások először
2011-ben vezettek eredményre, amikor a ciprusi szárazföldtől délre — Limasszol¬