Rátérve az ásványkincsekkel kapcsolatos adottságokra, megállapítható, hogy
ebben a tekintetben is ellentmondásos összkép körvonalazható. A szigeten
hagyományosan a legfontosabb ásványkincs a réz volt. Egyes vélemények sze¬
rint maga a Ciprus elnevezés is a rézbányászat történelmi jelentőségére utal,
a szigetre használt görög Kúpros szó etimológiai értelemben ugyanis a görög
cuprous (réz) elnevezésből ered. A rézbányászat és megmunkálás ennek meg¬
felelően jelentős múltra tekint vissza, tárgyi emlékek már a Kr.e. 4. évezred
környékén - tehát jóval az első ókori görög telepesek érkezése előtt — kifinomult
rézművesség jeleire utalnak. Az ásványkincs jelentősége a későbbi időszakban
is megmaradt, az ókori görögök mellett a föníciaiak és a rómaiak is fontos réz¬
lelőhelyként tekintettek a szigetre. A gyarmati időszakban a bányászati ágazat a
gazdasági szerepen túl, a szigeten élők politikai orientációjának kialakításában
is jelentős szerepet játszott, hiszen a britek által ellenőrzött bányavállalatok és
az elviselhetetlen munkakörülmények elleni tiltakozásul jöttek létre az első
szakszervezetek és baloldali tömnegmozgalmak. A bányászat azon kevés ágaza¬
tok közé tartozik, amely az 1974-es eseményeket követően többségében görög
ciprióta ellenőrzés alatt maradt. A rézlelőhelyeken túl a déli országrészben
azbeszt, bentonit, gipsz, mész, mészkő márvány, kromit, homok, kavics, vala¬
mint umbert és okker volt exportra bocsátható mennyiségben fellelhető. Ezek
a források az 1980-as évek végéig tartottak fenn egy helyi szinten fajsúlyosnak
tekinthető fémipari ágazatot, ezt követően inkább a nyersanyagok exportja vált
jellemzővé (Hastorun 2019). Noha a bányászati és kőfejtő szektor a 2010-es
években fejlődésnek indult, hagyományos gazdasági jelentőségét nem tudta