Seite 58 [58]
56 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
szetek és a déligyümölcs-ültetvények, a hegységekben az állattartás, a szőlő- és
olajbogyó termesztés jellemző (Given 2000; Katircioglu 2006).
A földfelszín adta lehetőségek és az általuk befolyásolt fejlődési irányok a
sziget történetében, és a konfliktus alakulásában is szerepet játszottak. Stratégiai
szempontból különösen fontosnak bizonyult a Tréodosz-hegység természetes
védelmi képessége, illetve az északi országrész relatív fejlettsége. A Tróodosz¬
hegység tradicionálisan a külső hódítók elleni küzdelem hátországa, a hegység
nehezen megközelíthető és izolált részei nemcsak az oszmán és brit uralom
ellen harcolóknak nyújtottak menedéket, de az 1974. július 15-én bekövetkező
puccs után ide menekült például a merénylettől tartó Makariosz elnök is (As¬
mussen 2008). A hegység természetes védelmi képessége szintén befolyásolta a
jelenleg is érvényben lévő tűzszüneti vonal kialakulását, mivel a gyors sikereket
előirányzó török támadási stratégia a TIróodosz esetében elhúzódó harcokkal
számolt, így annak bevételével már nem próbálkozott (Birand 1985). A felszíni
adottságok természetesen meghatározták a sziget régióinak fejlődési irányait is.
Ebben a tekintetben döntő jelentőségű, hogy az 1974-es török okkupáció a sziget
legfejlettebb, északi területeinek ellenőrzésére koncentrált. Ez a terület 1974-ig
a sziget bruttó hazai termékének (GDP) 70, exportjának pedig 75 százalékát
adta, itt helyezkedett el a sziget legfontosabb mezőgazdasági termőterülete,
legjelentősebb mélyvízi kikötője (Famagusta), illetve a turistainfrastruktúra
jelentős hányada (Probáld 2011).
Klimatikai viszonyok és az emberi tevékenység hatása
A földfelszíni adottságokon túl a klimatikai viszonyok is meghatározók. Ciprus
száraz, mediterrán éghajlatú szigetország, ahagyományos nyári középhőmér¬
séklet 25-30 °C, a téli 10-15 °C (Uo.). Az évi csapadékmennyiség jelentős része
a november-március közötti időszakban esik, mértéke tájegységtől függően
eltérő. A 20. század eleje óta jegyzett adatok alapján a legszárazabb térség¬
nek Nicosia és környéke tekinthető (átlag 360 mm), a legcsapadékosabbnak
pedig a Tréodosz-hegység (1200-1300 mm) (Giannakopoulos ef al. 2012). Ez
a csapadékmennyiség természetesen jelentős szerepet töltött be a ciprusi me¬
zőgazdaság fejlődésében, a téli esők következtében kialakuló vízfolyások pedig
nagyban hozzájárultak a történeti forrásokban gyakran használt , zöld sziget"
elnevezés megjelenéséhez. A klíma a mezőgazdaságon túl a szolgáltatói szek¬
tor lehetőségeit is meghatározta és lehetővé tette egy versenyképes turisztikai
ágazat kifejlődését.