Page 56 [56]
OCR
54 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői indokolták a brit fennhatóság 1878-tól datálható kieszközlését (Varnava 2009, 85). Ciprus 1960-ig maradt a brit tengeri doktrína egyik legfontosabb pillére, a Szuezi-csatorna északi , őre; a második világháború után London fogyatkozó közel-keleti jelenlétének utolsó bástyája. A brit kormány a szuezi válság (1956) után Ciprusra már a közel-keleti olajlelőhelyek fenntartásának biztosítékaként tekintett, Anthony Eden miniszterelnök pedig egyenesen a sziget gyarmati státuszának fenntartásától tette függővé Nagy-Britannia stabilitását." Az Európa és Közel-Kelet között zajló olajkereskedelem ellenőrzésén túl Ciprus elhelyezkedése hadászati szempontból is kiemelt jelentőségű. A függetlenség 1960-as elnyerése után a szigeten található brit szuverén bázisterületek a nyugati tömb egyik legfontosabb térségbeli támaszpontjaként funkcionáltak, ahol nemcsak a brit légierő gépei, de az amerikai légierő U2-es felderítői is állomásoztak (Georgiou 2011). Az Akrotíri légibázis mellett a szigeten elhelyezett radarállomások is a földrajzi elhelyezkedés előnyeit használták ki: a kelet-mediterrán és közel-keleti térségben zajló légi- és tengeri forgalom, illetve rádió- és telekommunikáció ellenőrzésén és lehallgatásán túl egy körülbelül 5000 km-es koncentrikus körben megfigyelték a Varsói Szerződés államait, valamint Közép- Ázsiát és Észak- Afrikát (Uo.). A földrajzi elhelyezkedésből adódó előnyök közös jellemzője, hogy azok pozitívumait nem elsősorban a szigeten élő helyi közösségek, sokkal inkább a szigeten hídfőállásokat kialakító regionális hatalmak aknázták ki. Ciprus elhelyezkedése és a védelmi képességek hiánya állandó birodalmi jelenlétet alakított ki, amely - eltérő formában és mértékben, de - a történelem folyamán szinte folyamatosan korlátozta a helyiek önkormányzati elképzeléseit, illetve döntési és érdekérvényesítési lehetőségeit. A hosszú távú trendek jól jellemzik ezt a kiszolgáltatott helyzetet: Ciprus a vaskor óta legalább 17-szer állt külhatalmi ellenőrzés alatt, stratégiai előnyöket biztosítva például bizánci, arab, frank, velencei, oszmán vagy brit hódítóknak (Mallison 2005). A sziget elhelyezkedése predesztinálta ezt a kiszolgáltatottságot: Ciprus a mai Törökországtól légvonalban mintegy 70 km-re, Szíriától 100 km-re, Libanontól 160 km-re, Görögországtól és Izraeltől egyaránt körülbelül 260-260 km-re, Egyiptomtól pedig 350 km-re található. Ezek az ókorban is könnyen leküzdhető tengeri távolságok kiszolgáltatták a helyi közösségeket a környékbeli birodalmaknak és nagyban hozzájárultak a jelenlegi konfliktusos környezet kialakulásához. 4 , Ciprus nélkül nincsenek megfelelő eszközeink az olajkészletek védelmére, olaj nélkül pedig munkanélküliséggel és éhséggel kell szembenéznünk Nagy-Britanniában", idézi: Bravos 2006.
