Page 54 [54]
OCR
52 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői kalommal arra figyelmezettek, hogy a , vörös pap" vezetése alatt álló sziget , a Földközi-tenger Kubájává válhat" (Drousiotis 2006, 253). Fontos hangsúlyozni, hogy fenti idézetek túlmutatnak a retorikai vagy zsurnalisztikai túlzásokon: a szigeteken keresztül történő stratégiai érdekérvényesítés nem állt távol Washington és Moszkva eszköztárától. Maga az ,elsüllyeszthetetlen anyahajó" kifejezés először a második világháború alatt jelent meg, amikor csendes-óceáni hadszíntéren az amerikai haditengerészet és légierő szigeteken és atollokon alakított ki bázisokat és repülőtereket. A Pearl Harbor és a Midway utáni helyzetben szükség is volt ezekre az elsüllyeszthetetlen bázisokra, hiszen a megfogyatkozott amerikai haditengerészeti erőket ezek a támaszpontok támogatni tudták a Japán elleni küzdelemben (Crooms 2011). A szigetek jelentőségével kapcsolatos tanulságok a második világháború után is meghatározták az USA egyes geostratégiai orientációit, például Okinava, Tajvan, Izland vagy - ahogy korábban kiderült - Ciprus vonatkozásában (Fredholm 1972; Kao 2022; Time 1950). Míg az amerikai stratégia a hadászati jelenlét kialakításától haladt a politikai befolyás irányába, addig a szovjetek a szigeteken történő politikai térnyerést kívánták felhasználni a katonai expanzió lehetőségeként. Ennek klasszikus és legsikeresebb példája Kuba, a szovjetek azonban emellett más szigeteken is alkalmazni kívánták ezt a stratégiát, egyebek mellett Jamaicán, Új-Zélandon, Tongán, vagy - ahogy korábban szintén kiderült - Cipruson (Dorrance 1990; Mills 1988). Az amerikai és szovjet geostratégiai koncepciók ezekben az esetekben a szigetek pozitív fizikai tényezőit kívánták kihasználni. Jellemző módon azonban figyelmen kívül hagyták a szigeteken élők közép- és hosszú távú érdekeit, akik kapacitások hiányában nem voltak képesek sem az aktív védelemre, sem a hatékony nemzetközi érdekérvényesítésre. Ciprus is tulajdonképpen ennek az ellentmondásnak az áldozata: a stratégiai adottságok előnyei a szigetre vonzották a külföldi hatalmakat, a külhatalmi befolyás ellen viszont stratégia gyengeségeik miatt a helyi közösségek önállóan nem voltak képesek sem védekezni, sem megfelelő ellentételezést felajánlani. Noha ezek az adottságok a történelem bizonyos periódusaiban átalakultak és formálódtak, jelentős mértékben azonban nem változtattak a sziget nemzetközi kapcsolatokban betöltött mozgásterén. Ez nagyban köszönhető a sziget fizikai adottságainak, amelyek megítéléstől függően pozitív vagy negatív, tehát végsősoron ellentmondásos módon befolyásolták a Ciprussal kapcsolatos geostratégiai realitásokat. A fejezet a továbbiakban Dias Mendes (2005) és Szilágyi (2018) elemzési modelljét felhasználva ezen ellentmondások feltárására törekszik.
