Oldal 52 [52]
OCR
A KONFLIKTUS GEOSTRATÉGIAI ÖSSZETEVŐI: FIZIKAI TÉNYEZŐK Az 1963-1964 telén kialakult közösségközi összecsapások alkalmával többször felmerült, hogy a Cipruson kialakult krízist a NATO segítségével, illetve annak katonai részvételével oldják meg. A NATO részvétele kézenfekvő megoldásnak tűnt, hiszen Ciprus alapvetően a nyugati érdekszférába tartozott, a sziget alkotmányos rendjét garantáló hatalmak - Görögország, Törökország és az Egyesült Királyság - pedig mind az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagjai voltak. A bökkenő csak az volt, hogy a Ciprusi Köztársaság 1961 óta az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozott, és ezt a státuszt Makariosz elnök - külpolitikai mozgástere további biztosítása érdekében - fenn kívánta tartani. Washingtonnak ugyanakkor más volt az elképzelése. Bár az UNFICYP létrehozásával a NATO katonai beavatkozása hamar lekerült a napirendről, a regionális és a helyi ellentétek feloldását az USA továbbra is a szervezeten belül kívánta kieszközölni. A feladattal megbízott Dean Achenson, korábbi amerikai külügyminiszter ezért 1964 elején egy átfogó rendezési terv kidolgozásába kezdett. A terv tökéletesen tükrözte az USA Ciprussal szembeni geostratégiai orientációját: Achenson a Ciprusi Köztársaság szuverenitását és érdekeit teljességgel figyelmen kívül hagyva elsősorban Athén és Ankara sérelmeire koncentrált, a szigettel kapcsolatos problémák megoldását pedig a kívülről levezényelt területi rendezéstől várta (Ker-Lindsay 2009). Az ún. Achenson-terv szerint Ciprus választhatott volna a Görögországgal való egyesülés (enoszisz) vagy a függetlenség között, Törökország viszont cserébe megkapta volna a görög fennhatóság alatt álló Kastellorizo szigetét, valamint katonai bázist létesíthetett volna Ciprus északkeleti nyúlványán, a Karpaz-félszigeten. A fennmaradó, görögök által ellenőrzött országrészben három, területi autonómiával rendelkező kantont kaptak volna a török ciprióták, ahonnan a görög lakosságot kitelepítették volna. A terv első változatát először mind Görögország, mind Törökország elfogadta, később Athén - Makariosz határozott követelésére — elutasította (Stavrou 2009). Fentiekből úgy tűnhet, hogy az Achenson-terv bukását a NATO-megoldást a kezdetektől ellenző Makariosz torpedózta meg. A ciprusi elnök ugyan valóban
