Page 44 [44]
OCR
42 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői A geostratégia relációikat összetett folyamatok vezérlik. A belső komponensek azokra a hazai összetevőkre reflektálnak, amelyek egy geopolitikai szereplő stratégiai orientációit befolyásolják, illetve amelyek alapján mások kialakítják a vele szemben adekvátnak ítélt orientációkat. A belső komponensekkel kapcsolatban tehát az egyik legfontosabb alapvetés, hogy az elemzés tárgyát képező geopolitikai szereplő egyszerre forrása és tárgya a geostratégiai dinamikáknak. Forrása, amikor maga artikulálja stratégiáit, és tárgya, amikor vele kapcsolatban alakítanak ki érdekérvényesítési koncepciókat. Bármely esetről legyen is szó, a geostratégiai dinamikák szubjektív és objektív indikátorok alapján formálódnak. A szubjektív indikátorok az egyéni döntéshozás szubjektivitására reflektálnak és általában véve a stratégiaalkotás és implementáció emberi tényezőire utalnak. Haas (2006) például kiemeli, hogy az államok geostratégiai koncepciói mindig abban a kontextusban relevánsak, amelyben kidolgozzák őket: a stratéga nemzetisége, az állam erőforrásai, a nemzeti érdekek célkitűzéseinek irányai, a definiáló országhoz kötődő védelmi, politikai, gazdasági, technológiai és kulturális összetevők mind befolyásolják a geostratégia irányait. Rhodes (2019) alapján a szubjektív indikátorok egyéni és nemzeti szintekre bonthatók. Véleménye szerint az elemzés az egyén szintjén a stratégiai döntéshozatalt befolyásolók percepcióira koncentrál, megpróbálja megérteni a stratégiai irányok létrehozásában szerepet játszó történelem- és térfelfogást, kulturális beágyazottságot, érdekviszonyokat, a jövővel kapcsolatos víziókat és célkitűzéseket. A nemzeti szinten az elemzés fókusza már az államot alkotó és a döntéseket közvetve befolyásolók csoportjaira koncentrál, azokra a társadalmi, gazdasági vagy kulturális rétegekre és érdekekre, amelyek a kormány döntéseit - Kim és Raswant (2022, 25) megfogalmazásával élve — ,,a csoportos gondolkodás és a csoportkultúra? szintjén befolyásolják. A szubjektív komponensek mellett objektív tényezők is hatást gyakorolnak a geostratégiai döntéshozatalra. Ezek azok a fizikai, természetföldrajzi, erőforrásbeli tényezők, amelyek a szubjektív mutatók mellett egyrészt befolyásolják egy geopolitikai szereplő stratégiai lehetőségeit, korlátait és célkitűzéseit, másrészt megszabják azt, hogy más szereplők milyen geostratégiai prioritásokat alakíthatnak ki ugyanezen geopolitikai szereplő viszonylatában. Az objektív indikátorok tehát a saját stratégia megalkotásakor, illetve a mások vonatkozásában artikulált érdekek viszonylatában is vitális jelentőséggel bírnak. A nemzetközi térben alkalmazott stratégiaalkotás és implementáció eredője és végpontja szükségszerűen a belső komponensekhez kapcsolódik. Ez a reláció rajzolódik ki az 1. ábrán, ahol a nemzetközi szintéren jelenlévő aktorok egymás belső attribútumai alapján artikulálják a másikkal szemben kialakított stratégiai koncepciókat. Ezek az egymással szembeni relációk geostratégiai szempontból
