Page 41 [41]
A GEOSTRATÉGIA ELMÉLETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 39
a koherencia megmarad azoknál az írásoknál is, amelyek a geostratégia fóku¬
szát kiterjesztik a nemzetközi politika, külpolitika vagy külgazdaság területe¬
ire, ugyanakkor ragaszkodnak a földrajzi adottságok által kialakított hatásme¬
chanizmusok vizsgálatához (Kim g Raswant 2022; Tózsa 2016). Merőben új
helyzetet teremtett azonban az elképzelés, mely szerint a geostratégia modern
fogalma a stratégiai tervezések, cselekvések és intézkedések földrajzi irányait,
illetve az irányok közötti különbségeket is jelenti. Ebben a megközelítésben már
a geostratégia fogalma összekeveredhet a bilaterális és multilaterális kapcsolatok
kérdéskörével, a külpolitika, akülgazdaság és külkereskedelem vagy a kulturális
diplomácia területeivel. A geostratégia mellett természetesen ezek a területek
is rendelkeztek földrajzilag értelmezhető és elemezhető orientációkkal, ami
értelmezési problémákat és átfedéseket eredményez.
A probléma feloldását jelen alfejezet a stratégiaalkotás és stratégiai implemen¬
táció szintjeinek rövid áttekintésével kívánja megvalósítani. Ebben a tekintetben
az alapvető kiindulópontot a mindenkori kormányzat jelenti, hiszen az államok
vezetői - ideális esetben - rendelkeznek egyfajta jövőképpel, amelyet belföldi és
nemzetközi tevékenységeik során érvényre kívánnak juttatni. A szakirodalom az
ezzel kapcsolatos tervezési és végrehajtási folyamatokat különféleképpen képzeli
el, ezek kifejtésére jelen monográfia nem vállalkozhat (Brands 2015; Brooks g
Wohlforth 2016; Collins 1973; Murray & Grimsey 1994; Posen 1984; Rosecrance
g Stein 1993; Yarger 2006). Leírható ugyanakkor egy ideális archetípus, amely
körvonalazza az államok által leggyakrabban megvalósított struktúrákat. Ebben
az esetben a stratégiai tervezés, az operacionalizálás és az implementáció csúcsán
a nemzeti érdekek állnak, amelyeknek vannak állandó és ad hoc elemei, ugyan¬
akkor mindenkoron az adott kormányzat szubjektív álláspontjától függenek
(Yarger 2006). A nemzeti érdekek átfogó megvalósíthatóságának lehetőségeit
a nemzeti stratégia, angolszász területen az ún. grand strategy körvonalazza
(Balzacg et al. 2019). Noha a kifejezést egyes szerzők a külpolitikai stratégiával
(Brands 2015), mások a védelmi és biztonsági tervekkel azonosítják (Posen 1984),
a 21. században inkább egy olyan átfogó koncepciót jelent, amelynek célja az erő¬
források felhasználásának hosszú távú tervezése egy állam nemzeti érdekeinek
elérése és megvalósítása érdekében (Brooks k Wohlforth 2016). Ez az átfogó
stratégia szükségszerűen csak a főbb irányokat tudja kijelölni, a konkrétumok
meghatározása már a szakpolitikai és ágazati stratégiák hatókörébe tartozik. Eze¬
ken a szinteken kerülnek artikulálásra a védelmi, külpolitikai, nemzetgazdasági,
fejlesztési, társadalompolitikai, kulturális, oktatási (stb.) stratégiák, amelyek
részletes stratégiai orientációit az adott szakpolitikát vagy ágazatot irányító és
ellenőrző legfelsőbb központi állami hatóság (általában minisztérium) ope¬