részleteit az athéni junta dolgozta ki és bonyolította le. A kérdéskör semleges
szakértői Athén lépései miatt jogszerűnek tartják a török beavatkozás tényét,
az 1960-ban aláírt egyezmények ugyanis feljogosították a garantáló hatalmak
bármelyikét a Ciprusi Köztársaság alkotmányos rendjének helyreállítására (Ker¬
Lindsay 2011; Mallison 2005)." Ugyanakkor a jogi formulák csak az alkotmányos
rend helyreállítását tették lehetővé, az északi országrész 3790-ának okkupálását
nem. Emiatt Törökország és a török lépéseket hallgatólagosan jóváhagyó britek
és amerikaiak - Görögország mellett - szintén felelőseivé váltak az 1974-es
eseményeknek és azok történelmi hagyatékának. Évtizedekkel később hasonló
helyzet alakult ki a 2004-es Annan-tervvel, pontosabban annak kudarcával
kapcsolatban is. A konfliktus rendezésére kialakított legösszetettebb tervezetből
görög nyomásra kikerült a megállapodás irányába mutató egyetlen fajsúlyos
ösztönző, a konfliktusrendezéstől függetlenül biztosított európai uniós tagság
ugyanis a csatlakozástól jobb tárgyalási pozíciókat váró görög cipriótákat a terv
elutasítására sarkalta. Ezzel a nemzetközi nyomásra kialakított rendezési terv
pont a nemzetközi beavatkozás folyományaként bukott el, helyi szinten pedig
tovább konzerválta a konfliktus megoldatlanságát.
A nemzetközi beavatkozás negatív hatásaira számtalan további példát le¬
hetne felsorolni. Ez a kötet ugyanakkor nem ezek felsorolására tesz kísérletet,
hiszen a ciprusi konfliktus kapcsán a hazai és a nemzetközi szakirodalom ezt
már többször megtette (Botos 2013; Egeresi 2019; Kacziba 2011; Kalmár 2012;
Kemény 2022; Torma 2004; Varga 2021). Emiatt jelen monográfia inkább a
nemzetközi beavatkozás mozgatórugóinak feltárására törekszik. Arra keresi
a választ, hogy egy 9300 km? nagyságú és körülbelül másfél millió lakossal
rendelkező sziget miért okoz évtizedek óta regionális és nagyhatalmi feszültsé¬
geket? Mi az oka annak, hogy egy látszólag jelentéktelen szigetért nagyhatalmak
versengenek és szövetségesek fordulnak egymás ellen? Hogyan lehetséges, hogy
a helyi közösségek mindennapjait az 1950-es évek óta egy lezáratlan konfliktus
határozza meg, annak ellenére, hogy a konfliktus megoldására 1960 és 2023
között legalább 15 nagyobb volumenű rendezési koncepció tett kísérletet?
? A beavatkozás lehetőségeit az 1960-ban aláírt Garanciaszerződés definiálja. A szerződés IV.
cikke szerint ,, lelzen egyezmény rendelkezéseinek bárminemű megszegése esetén Görögország,
az Egyesült Királyság és Törökország kötelezi magát arra, hogy konzultálnak a szóban forgó
rendelkezések betartásának biztosítása végett foganatosítandó lépésekről és intézkedésekről.
Amennyiben a közös vagy egybehangolt akció lehetetlennek bizonyulna, a három garantáló
hatalom mindegyike fenntartja magának az önálló cselekvés jogát, azzal az egyedüli céllal, hogy
visszaállítsa a jelen Egyezmény által létrehozott állapotokat. Idézi: Kalmár 2012, 97.