Page 29 [29]
BEVEZETÉS 27
gati érdekszféra további expanzióját várta. Másrészt nem volt érdeke a ciprusi
konfliktus rendezése sem, hiszen azzal elvesztette volna az egyik legfontosabb
ütőkártyáját a görög-török viszony befolyásolására. Az oroszok emiatt a kez¬
dettől fogva lassítani, illetve blokkolni próbálták mind a csatlakozási, mind a
2000-es évek elején kibontakozó békefolyamatot. Ezek a törekvések Ciprus
uniós tagsága esetén sikertelennek, a konfliktusrendezés akadályozása kap¬
csán viszont sikeresnek bizonyultak. Az első esetben a sikertelenség Moszkva
nemzetközi és ciprusi pozícióinak korlátozottságával magyarázható, ráadásul
a nyugati érdekszféra igényeinek blokkolására a helyi közösségeket sem tudta
felhasználni (Papadopulos 2016). Más volt a helyzet a konfliktusrendezés kap¬
csán, ebben az esetben ugyanis a görög ciprióta kormányzat, sőt az ellenzék
egy része is az Annan-terv elutasítása mellett kampányolt, ami kedvezett az
orosz érdekérvényesítésnek (Ker-Lindsay 2011). Az ENSZ BT-ben betöltött
kiemelt szerepköre révén Oroszországnak egyébként gyakorlati lehetősége is
nyilt a konfliktusrendezési folyamat blokkolására. Erre jó példa az UNFICYP
hatáskörének kiterjesztésére vonatkozó javaslat megvétózása, amely rendezés
esetén a békefenntartók mandátumát kiegészítette volna az Annan-terv vég¬
rehajtásának ellenőrzésével (Papadopulos 2016).
Noha a Ciprusi Köztársaság uniós tagsága eredetileg kedvezőtlenül érin¬
tette Oroszországot, Moszkva előnyt kovácsolt a szigetország csatlakozásából.
Míg az USA az Annan-terv kudarcát követően - egészen a 2010-es évek elején
bekövetkező ciprusi gázfeltárásokig - limitálta ciprusi szerepvállalását, addig
a Vlagyimir Putyin elnökségének konszolidálása után kelet-mediterrán ambí¬
ciókat megfogalmazó Oroszország ekkor vált igazán aktívvá. Moszkva térnye¬
rése először a gazdaságban érvényesült, ahol az orosz szerepvállalás főként a
pénzügyi szektorban, az energiahordozók importjában, később az építőiparban
és a szolgáltatások egyéb területein, elsősorban a turizmusban vált markánssá
(Zavyalova et al. 2019). A gazdasági expanziót részleges sikereket elérő politi¬
kai térnyerés követte. Ez kiterjedt például a ciprusi külpolitika Oroszországgal
szembeni semlegességére, a görög ciprióták periodikusan megjelenő NATO
csatlakozásának akadályozására, vagy olyan konkrétumokra is, mint a 2011-ben
Moszkva által Nicosiának folyósított 2,5 milliárd euró nagyságú hitel (Stergiou
2019). A külső hatalmak szerepvállalására jellemző, hogy ez az orosz befolyás
a 2010-es évek végére folyamatosan csökkeni kezdett, mégpedig a görög cipri¬
óták nyugati szövetségeseinek nyomására. Ennek csak egyik oka volt, hogy a
Ciprusi Köztársaság az Oroszország elleni szankciókat sorra kijátszotta, például
az orosz oligarchák körében népszerű állampolgársági üzlet révén. A másik ok
a 2011-ben felfedezett ciprusi földgáz vagyon volt, amely számos regionális té¬