OCR
BEVEZETÉS 25 enoszisz megvalósulásával, Törökország erre adott reakciója viszont a két ország közötti nyílt konfrontációval, és a NATO délkeleti szárnyának összeomlásával fenyegetett. Washington - felmérve a helyzet súlyosságát — taktikat valtoztatott, és Törökország rendreutasítása helyett a ciprusi , torta" újraosztása mellett döntött. Ugyan a török intervenció hallgatólagos jóváhagyása évekig terhelte a görög-amerikai kapcsolatokat, Washington ezzel megőrizte a NATO délkelet-európai kereteit és fenntartotta térségbeli elsőbbségét. Az ár ugyanakkor meglehetősen magasnak bizonyult, hiszen az 1974-es konfrontáció áldozatai és károkozásai mellett Törökország szigeten való megjelenése a konfliktus bebetonozását jelentette. Noha az USA-hoz hasonlóan Ciprust a Szovjetunió is másodlagos jelentőségű tényezőnek tekintette, a szigettel kapcsolatos geostratégiai érdekei jóval konzekvensebb külpolitikai hozzáállást eredményeztek. Moszkva a konfliktus eseményeit szintén a NATO szemszögéből szemlélte, hiszen a ciprusi konfliktusban érdekelt regionális hatalmak mindegyike tagja volt az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, így a közöttük kialakuló viták lehetőséget adtak a nyugati blokk gyengítésére. A szovjetek emiatt nem a konfliktus rendezésében, inkább annak fenntartásában és állandó napirenden tartásában voltak érdekeltek. Ez a geostratégiai érdek az 1950-es években a brit gyarmati kötelék felszámolását próbálta elősegíteni, aktív segítséget pedig elsősorban a szigeten népszerű baloldali tömnegmozgalmaknak, főként az AKEL-neké biztosított. Mivel a Ciprussal kapcsolatos görög és török területi követelések végső soron a NATO kiterjedésének bővülését eredményezték volna, így Moszkva - az USA-hoz hasonlóan - támogatta a britek által javasolt függetlenségi formulát, attól helyi befolyásának növekedését remélte. A szovjet számítások az 1960-as években kezdtek beigazolódni, amikor az ENSZ BT-ben betöltött állandó tagsága révén Moszkva a konfliktussal kapcsolatos nemzetközi egyeztetések és határozatok homlokterébe került. Szintén a szovjetek térnyerését eredményezte Makariosz és a görögországi junta ellentéte, amely az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején a görög ciprióta elnök balratolódását, illetve a keleti blokk országainak aktívabb szerepvállalását" okozta (Drousiotis 2006; Stavrou 2009). AZ 1974 júliusában bekövetkező puccs után ez a kapcsolat fennmaradt, Moszkva továbbra is Makarioszt tekintette a Ciprusi Köztársaság legitim vezetőjének, Görögország beavatkozását, a junta enosziszra vonatkozó terveit, illetve a NATO abból következő expanzióját pedig elítélte (Birand 1985). A török intervencióval ° Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja - AhkopC(wnn0ó Koxxa Epyadoxehoo Aaov (Anorthotiko Komma Ergazönemu Läu) - AKEL 7 Például a szigetre érkező csehszlovák fegyverszállítmányok révén.