Page 24 [24]
OCR
22 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői alkotmányos kereteit meghatározó szerződések; legitimálták Törökország későbbi beavatkozásait (Panteli 1990). A , megbéklyózott függetlenség" (Soulioti 2006) elnyerése után Törökország aktív befolyása a göröghöz hasonlóan károsnak bizonyult. Ankara a Cipruson működő török nagykövetség révén állandó kapcsolatban állt a kormányzat és államigazgatás török ciprióta tagjaival, érdekeinek érvényesítésekor pedig messzemenően kihasználta az etnikai alapon létrejövő duálprezidenciális rendszer gyengeségeit. Szerepvállalására jellemző, hogy Makariosz elnök 1963 novemberében közétett alkotmánymódosítási javaslatairól Fazil Kücük alelnök ugyan hajlandó lett volna tárgyalni, Ankara azonban szabályosan rendreutasította a török ciprióták vezetőjét és elvetette az obstrukciós válság feloldására összeállított tervezetet (Dodd 2010; Tofallis 2002). A télen bekövetkező közösségközi összecsapások alatt Ankara ennél is messzebb ment és elrendelte a sziget elleni intervencióban résztvevő egységek mozgósítását (Dodd 2010). Törökország katonai beavatkozását végül Johnson amerikai elnök keményhangú levele akadályozta meg, amely rendreutasította Iszmet Inönü török miniszterelnököt, emlékeztette szövetségesét Washingtonnal szembeni kötelezettségeire, Ankara biztonsági aggályait pedig lényegében alárendelte a NATO térségbeli érdekeinek (Bolukbasi 1993). A Johnson-levél nemcsak a török-amerikai kapcsolatokat lökte mélyrepülésbe, de a görögöket is felbátorította. Az 1967 áprilisában hatalomra jutó görögországi junta aktív szerepvállalása már ugyanez év novemberében válságot robbantott ki a szigeten, amely során Törökország ismételten katonai beavatkozással fenyegetőzött, és csak ismételten amerikai nyomásra napolta el azt (Koliopulos g Veremis 2010). Washington 1963-as és 1967-es beavatkozása a következő években meghatározta Görögország Ciprussal kapcsolatos viselkedését, amely kezdetben a ciprusi fegyveres erők irányításának elnyerésére koncentrált, ezt követte a görög ciprióta kormány enoszisz-párti átalakítása, majd Makariosz eltávolításának és személyes likvidálásának terve. Az 1974. július 15-én bekövetkező puccs ugyanakkor nem a görögök egyesítési terveit, inkább a törökök felosztásra vonatkozó elképzeléseit valósította meg. Ehhez nagyban hozzájárult Washington reakciója, amely 1963 és 1967 után 1974-ben már nem kívánta megregulázni a törököket. Az eszkalálódó válságban Washington - Londonhoz és Moszkvához hasonlóan - , beárazta" a török intervenció lehetséges következményeit, és Görögország meggondolatlan külpolitikai kalandja után - Henry Kissinger külügyminiszter megfogalmazásával élve — nem látta 5 A Ciprusi Köztársaság alkotmányos rendjét és nemzetközi státuszát az 1960-ban aláírt Alapítószerződés (Treaty of Establishment), Garanciaszerződés (Treaty of Guarantee), és Szövetségi Szerződés (Treaty of Alliance) hatarozza meg.
