Seite 24 [24]
22 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
alkotmányos kereteit meghatározó szerződések; legitimálták Törökország ké¬
sőbbi beavatkozásait (Panteli 1990). A , megbéklyózott függetlenség" (Soulioti
2006) elnyerése után Törökország aktív befolyása a göröghöz hasonlóan káros¬
nak bizonyult. Ankara a Cipruson működő török nagykövetség révén állandó
kapcsolatban állt a kormányzat és államigazgatás török ciprióta tagjaival, ér¬
dekeinek érvényesítésekor pedig messzemenően kihasználta az etnikai alapon
létrejövő duálprezidenciális rendszer gyengeségeit. Szerepvállalására jellemző,
hogy Makariosz elnök 1963 novemberében közétett alkotmánymódosítási ja¬
vaslatairól Fazil Kücük alelnök ugyan hajlandó lett volna tárgyalni, Ankara
azonban szabályosan rendreutasította a török ciprióták vezetőjét és elvetette
az obstrukciós válság feloldására összeállított tervezetet (Dodd 2010; Tofallis
2002). A télen bekövetkező közösségközi összecsapások alatt Ankara ennél is
messzebb ment és elrendelte a sziget elleni intervencióban résztvevő egységek
mozgósítását (Dodd 2010). Törökország katonai beavatkozását végül Johnson
amerikai elnök keményhangú levele akadályozta meg, amely rendreutasította
Iszmet Inönü török miniszterelnököt, emlékeztette szövetségesét Washington¬
nal szembeni kötelezettségeire, Ankara biztonsági aggályait pedig lényegében
alárendelte a NATO térségbeli érdekeinek (Bolukbasi 1993).
A Johnson-levél nemcsak a török-amerikai kapcsolatokat lökte mélyrepü¬
lésbe, de a görögöket is felbátorította. Az 1967 áprilisában hatalomra jutó gö¬
rögországi junta aktív szerepvállalása már ugyanez év novemberében válságot
robbantott ki a szigeten, amely során Törökország ismételten katonai beavat¬
kozással fenyegetőzött, és csak ismételten amerikai nyomásra napolta el azt
(Koliopulos g Veremis 2010). Washington 1963-as és 1967-es beavatkozása a
következő években meghatározta Görögország Ciprussal kapcsolatos viselke¬
dését, amely kezdetben a ciprusi fegyveres erők irányításának elnyerésére kon¬
centrált, ezt követte a görög ciprióta kormány enoszisz-párti átalakítása, majd
Makariosz eltávolításának és személyes likvidálásának terve. Az 1974. július
15-én bekövetkező puccs ugyanakkor nem a görögök egyesítési terveit, inkább
a törökök felosztásra vonatkozó elképzeléseit valósította meg. Ehhez nagy¬
ban hozzájárult Washington reakciója, amely 1963 és 1967 után 1974-ben már
nem kívánta megregulázni a törököket. Az eszkalálódó válságban Washington
- Londonhoz és Moszkvához hasonlóan - , beárazta" a török intervenció lehet¬
séges következményeit, és Görögország meggondolatlan külpolitikai kalandja
után - Henry Kissinger külügyminiszter megfogalmazásával élve — nem látta
5 A Ciprusi Köztársaság alkotmányos rendjét és nemzetközi státuszát az 1960-ban aláírt Ala¬
pítószerződés (Treaty of Establishment), Garanciaszerződés (Treaty of Guarantee), és Szövetségi
Szerződés (Treaty of Alliance) hatarozza meg.