pontosabban annak 60 éve tartó kudarcában is, hiszen mind jogi, mind pedig
hatalmi és gazdasági lehetőségeik meglennének ahhoz, hogy előmozdítsák a
ciprusi konfliktus megnyugtató lezárását, ezt azonban részben ad hoc politikai,
részben pedig hosszú távú geostratégiai megfontolásaik miatt eddig elmulasz¬
tották.
A konfliktust aktívan befolyásoló hatalmi tényezők szerepének rövid ismerteté¬
sét érdemes az Egyesült Királyság szerepvállalásával kezdeni. London a konflik¬
tus modern kori gyökereinek kialakulásában fajsúlyos szerepet játszott, hiszen
Palesztina (1947) és a Szuezi-csatorna (1956) elvesztése után ciprusi jelenlétéhez
markánsan ragaszkodott. Ennek bizonyítékaként - ellentétben más függetlenné
váló gyarmatokkal - a szigeten a britek évekig harcoltak a Ciprus és Görögor¬
szág egyesítését szorgalmazó görög ciprióta EOKA" ellen, amelynek 1955-ben
kezdődő támadásaira a gyarmati kormányzat a keménykéz politikájával és a
szigeten tartózkodó brit csapatok bevetésével válaszolt. A ciprusi konfliktus
kialakulása szempontjából fontos tényező, hogy utóbbiak létszámhiányát a
britek a szigeten élő legnagyobb kisebbség, a török ciprióták hadra fogható
fiataljainak besorozásával kívánták orvosolni. Ez végsősoron a divide et impera
taktika alkalmazását és az etnikai feszültségek elmélyítését jelentette (French
2015; Holland 1998; Mallison 2005). Az így kialakult káoszból London a függet¬
lenségi formulával kívánt kihátrálni és egy önálló ciprusi állam létrehozásával
kísérelte meg feloldani a helyi és regionális feszültségeket. A szigetország lét¬
rehozásának ötlete alapvetően kompromisszumos megoldásként született meg,
belpolitikai és gazdasági problémák miatt nyert teret, és a helyi, illetve a regio¬
nális görög-török ellentétek feloldását kívánta elérni. A kérdésben 1959-ben és
1960-ban megrendezett zürichi és londoni konferenciák ennek ellenére a britek
számára is kedvező eredménnyel jártak, hiszen Akrotíri és Dhekélia központtal
szuverén bázisterületeket tarthattak fenn a szigeten, ezáltal biztosítva London
kelet-mediterrán jelenlétének folytatólagosságát. A konferenciák másik fontos
fejleménye, hogy az Egyesült Királyság -— Görögországgal és Törökországgal
együtt - kötelezettséget vállalt a ciprusi függetlenség alkotmányban meghatá¬
rozott kereteinek fenntartására. Ugyan a garantőri szerep lehetőséget biztosított