Page 17 [17]
OCR
BEVEZETÉS 15 liktus emiatt - a korábban kiemelt példákhoz hasonlóan - összetett nemzetközi vetülettel is rendelkezik, amelyben a helyi görög és török ciprióta szembenálló feleket állandó külső beavatkozások, elsősorban görögországi, törökországi, brit, amerikai és orosz befolyások érintik. Az 1955 óta megoldatlan konfrontáció emellett klasszikus befagyott konfliktusnak is tekinthető: ugyan 1996 óta nem történt a konfliktusból következő, halálos kimenetelű összecsapás, a felszín alatt azonban egy folyamatosan változó, összetett konfliktushalmaz húzódik meg, amelynek ugyanúgy részét képezi a közösségi médiában zajló folyamatos „kommenthäborü”, mint az ENSZ ältal meghatärozott fegyverzetkorlätozäsi szabályok periodikusan előforduló megsértése. Ezek a kisebb-nagyobb jelentőségű események és folyamatok egy befagyott konfliktus esetében állandó kockázati tényezőt jelentenek, hiszen a szigetet kettéválasztó ütközőzóna mentén folyamatosan fenntartják az incidensek kialakulásának, egyúttal a konfliktus újbóli eszkalációjának lehetőségét. A jelenlegi békés állapot ellenére a ciprusi konfliktus esetében nem először fordulna elő ilyen eset: az 1950-es évek óta tartó etnikai, területi, nemzetközi jogi (stb.) viták eredményeként a sziget görög és török ciprióta közösségei periodikusan visszatértek a szórványos vagy kiterjedt erőszak alkalmazásához. A konfliktus ezen szakaszai során 1955 és 1975 között körülbelül 8000-10 000 ember vesztette életét, akik közül körülbelül 2200 volt török ciprióta és török, 4800 görög ciprióta, 370 pedig brit állampolgár, míg a továbbiak vagy más nemzetiségűek (pl. görögök) voltak, vagy pedig több évtizede eltűntként vannak nyilvántartva (Veli 2013). Emberáldozatai mellett a konfliktus demográfiai következményei is tragikusak. Az atrocitások eredményeként csak 1974-1975 kôzôtt kôrülbelül 160 000 görög ciprióta és 50 000 török ciprióta kényszerült elhagyni korábbi lakhelyét (Ker-Lindsay 2011), a belföldi népességmozgások eredményeként pedig a sziget északi és déli oldala etnikailag homogénné vált (Asmussen 2008). Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a veszteségek nem pusztán a helyi közösségek közötti ellentétek következményei. A helyi szereplőkön kívül számottevő szerepet játszottak a ciprusi konfliktusban érdekelt regionális vagy nagyhatalmak is, amelyek geostratégiai koncepcióik miatt egyes esetekben katalizátorai, más esetekben tétlen szemlélői voltak a szembenállás elmélyülésének és a rendezetlenség rögzülésének. A konfliktust aktívan és hosszú távon befolyásoló hatalmi tényezők közül külön figyelmet az Egyesült Királyság, Görögország, Törökország, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország érdemel, ezen államok ciprusi szerepvállalása, vagy éppen annak hiánya ugyanis nagyban hozzájárult a konfliktus múltbeli és jelenlegi attribútumainak kialakulásához. Ezeknek az államoknak emellett kulcsszerepük volt a konfliktusrendezésben,
