Page 17 [17]
BEVEZETÉS 15
liktus emiatt - a korábban kiemelt példákhoz hasonlóan - összetett nemzetközi
vetülettel is rendelkezik, amelyben a helyi görög és török ciprióta szembenálló
feleket állandó külső beavatkozások, elsősorban görögországi, törökországi, brit,
amerikai és orosz befolyások érintik. Az 1955 óta megoldatlan konfrontáció
emellett klasszikus befagyott konfliktusnak is tekinthető: ugyan 1996 óta nem
történt a konfliktusból következő, halálos kimenetelű összecsapás, a felszín
alatt azonban egy folyamatosan változó, összetett konfliktushalmaz húzódik
meg, amelynek ugyanúgy részét képezi a közösségi médiában zajló folyamatos
„kommenthäborü”, mint az ENSZ ältal meghatärozott fegyverzetkorlätozäsi
szabályok periodikusan előforduló megsértése. Ezek a kisebb-nagyobb jelentő¬
ségű események és folyamatok egy befagyott konfliktus esetében állandó koc¬
kázati tényezőt jelentenek, hiszen a szigetet kettéválasztó ütközőzóna mentén
folyamatosan fenntartják az incidensek kialakulásának, egyúttal a konfliktus
újbóli eszkalációjának lehetőségét. A jelenlegi békés állapot ellenére a ciprusi
konfliktus esetében nem először fordulna elő ilyen eset: az 1950-es évek óta tartó
etnikai, területi, nemzetközi jogi (stb.) viták eredményeként a sziget görög és
török ciprióta közösségei periodikusan visszatértek a szórványos vagy kiterjedt
erőszak alkalmazásához. A konfliktus ezen szakaszai során 1955 és 1975 között
körülbelül 8000-10 000 ember vesztette életét, akik közül körülbelül 2200 volt
török ciprióta és török, 4800 görög ciprióta, 370 pedig brit állampolgár, míg
a továbbiak vagy más nemzetiségűek (pl. görögök) voltak, vagy pedig több
évtizede eltűntként vannak nyilvántartva (Veli 2013). Emberáldozatai mellett
a konfliktus demográfiai következményei is tragikusak. Az atrocitások ered¬
ményeként csak 1974-1975 kôzôtt kôrülbelül 160 000 görög ciprióta és 50 000
török ciprióta kényszerült elhagyni korábbi lakhelyét (Ker-Lindsay 2011), a
belföldi népességmozgások eredményeként pedig a sziget északi és déli oldala
etnikailag homogénné vált (Asmussen 2008).
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a veszteségek nem pusztán a helyi közös¬
ségek közötti ellentétek következményei. A helyi szereplőkön kívül számottevő
szerepet játszottak a ciprusi konfliktusban érdekelt regionális vagy nagyhatal¬
mak is, amelyek geostratégiai koncepcióik miatt egyes esetekben katalizátorai,
más esetekben tétlen szemlélői voltak a szembenállás elmélyülésének és a ren¬
dezetlenség rögzülésének. A konfliktust aktívan és hosszú távon befolyásoló
hatalmi tényezők közül külön figyelmet az Egyesült Királyság, Görögország,
Törökország, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország érdemel, ezen
államok ciprusi szerepvállalása, vagy éppen annak hiánya ugyanis nagyban
hozzájárult a konfliktus múltbeli és jelenlegi attribútumainak kialakulásához.
Ezeknek az államoknak emellett kulcsszerepük volt a konfliktusrendezésben,