Page 15 [15]
OCR
BEVEZETÉS Egy fegyveres konfliktus kialakulásában, folyamatában és lezárulásában hangsúlyos szerepet játszanak a nemzetközi tér konfliktusban érdekelt szereplői. Ezek az aktorok a kibontakozó konfliktusokat geostratégiai érdekeik mentén értékelik, és számottevő biztonsági kockázat, potenciális veszteség vagy jelentős haszon lehetősége esetén közvetlenül vagy közvetve avatkoznak be a konfrontációkba. Beavatkozásuk különböző formákat ölthet, az egyik fél politikai, gazdasági, hadászati, logisztikai vagy hírszerzési támogatásától kezdve a másik fél ellen bevezetett szankciókon át egészen a konfrontációban való közvetlen katonai részvételig terjedhet (Ramsbotham et al. 2016). A közelmúltban zajló kiterjedt fegyveres konfliktusok - a líbiai vagy a szíriai polgárháborúktól egészen az orosz-ukrán háborúig - a nemzetközi beavatkozások eszközeinek számos példáját vonultatták fel, ami jelzi, hogy a 20. század végének és 21. század elejének egymásba kapcsolódó politikai, gazdasági és technológiai folyamatai a konfrontációk érdekkapcsolatait is globalizálták. Ez nemcsak a beavatkozás eszközeit diverzifikálta, de az involválódó szereplők számát is növelte, hiszen a fegyveres konfliktusok befolyásolásában a nagyhatalmak mellett ma már középhatalmak és kisállamok is részt vesznek. A külső faktorok számának növekedésével a konfliktusok megoldásának lehetősége is összetettebbé és bonyolultabbá vált. Legyen szó közvetlen vagy közvetett beavatkozásról, egy konfliktus nemzetközi szereplői mindig aktív befolyást gyakorolnak az események alakulására, részvételük egyik vagy másik felet segíti, az erőviszonyokat átformálja, gyakorta a harcok elhúzódását eredményezi, és általánosságban a konfliktus hatásainak földrajzi expanzióját okozza. Bár eltérő mértékben, de a külső szereplők beavatkozásuk okán tulajdonképpen a probléma részévé válnak, amely nemcsak a konfliktus folyamatára, de annak lezárására is rányomja a bélyegét. Az effektív konfliktusrendezési folyamatnak emiatt nem elég a konfrontáció helyi szereplőinek érdekeit mérlegelnie, de a kialakítandó kompromisszum fenntarthatósága érdekben szükséges a konfliktusra aktív befolyást gyakorlók igényeit is figyelembe vennie (Whitfield 2010).
