távon a társadalmi elitbe emelje be — ahogyan a többi , bürokrata"
professzionális hivatalnok köznemes esélyei is drasztikusan rom¬
lottak e tekintetben.
Bár az esetleges ellenzéki politizálást tekintve azt láttuk, hogy a
tereziánus nemzedék döntően bürokrata professzionális tisztviselői
(sőt gyermekeik is) az uralkodó iránti megkérdőjelezhetetlen lojali¬
tással tevékenykedtek, és belőlük már szinte teljesen hiányzott az a
politikai ellenzékiség, amely még a konszolidációs nemzedékben is
fel-fel lobbant, a felsőbüki Nagy család vármegyei beágyazottsága
megmaradt, és így a család legismertebb tagja éppen egy ellenzéki
szónok lett a 19. század elején. A szóban forgó politikus, felsőbüki
Nagy Pál a személynöknek nem a fia, hanem az unokaöccse volt.
Apja, felsőbüki Nagy Sándor volt, Sopron vármegye főjegyzője, majd
1779-töl 1799-ig elsö alispänja, követ az 1790-1791., 1792. €s 1796.
évi orszaggytilésen.? Az 6 fia, felsőbüki Nagy Pál lett azután már
az 1807. évi diétán az ellenzék elismert vezére, aki ékesszólásával és
debattőri képességeivel kiemelkedett," és még a reformkor kezdetén
is nagy tekintélynek örvendett.
Az egyik lehetőség annak mintájára értelmezni a felsőbüki Nagy
család (itt tárgyalt) utolsó nemzedéke kiemelkedő képviselőjének
harcos ellenzékiségét, hogy idővel egyes, az uralkodó lojális szol¬
gálatával az elitbe, sőt a születési arisztokrácia soraiba emelkedő
családokban is megszülettek az ellenzékieskedő vagy egyenesen
harcosan ellenzéki tagok, mint mondjuk gróf Fekete János vagy gróf
Török Lajos. Mondhatni: egy-egy lojális (akár itt ,,burokratanak”
nevezett köznemes vagy a hivatalviselésen keresztül felemelkedő új
arisztokrata) család hűségét is csak pár évtizedre tudta biztosítani
magának az uralkodó." Az alnádor, a septemvir és a személynök
után tekintve az orátor felsőbüki Nagy Pál politikai pályáját értel¬
mezve csábító ezt az utat választani.
Van viszont másik lehetőség is. Alaposabb vizsgálat tárgyává
tehetjük a felsőbüki Nagy család említett tagjainak pályafutását,
tekintetbe véve a professzionális hivatalviselők négy 18. századi
nemzedékének tapasztalatait is, és mérlegelhetjük azt is, hogy a vár¬
megyei háttérrel a kúriai szolgálatra összpontosító stratégia a század