OCR
236 Szijártó M. István nácson és a Királyi Kúria hivatalain keresztül kerültek az országos szintű hivatalok, valamint bíróságok vezető tisztségeibe — szemben az ekkor még kisebbségben lévő bürokratákkal, akik elsősorban a Kancellárián és a Kamarán keresztül emelkedtek fel. Bár ilyenformán a vármegyei nemesség megpróbálta kihasználni azt a lehetőséget a társadalom elitjébe való felemelkedésre, amelyet elsősorban az 1722-1723. évi diéta által hozott, főhivatású tisztviselők munkáját szükségessé tévő reformintézkedések nyitottak meg, hamarosan kiszorították őket innen a bürokratának nevezhető, vármegyei háttérrel nem rendelkező tisztviselők. Mindez azt mondatja velünk, hogy a század elején felsőbüki Nagy István alnádor karrierje az egyik tipikus utat jelentette. Már csak ezért sem mondhatjuk, hogy példáját unokaöccse, felsőbüki Nagy Pál hétszemélynök pusztán lemásolta volna fél évszázaddal később, mert a konszolidációs nemzedék már másképpen viszonyolt a hivatalviseléshez, mint a megelőző nemzedékek. Ennek tagjai már ifjú korukban maguk előtt láthatták a főhivatású hivatalviselést, mint a hatalomgyakorlásnak országos szinten érvényesülő lehetőségét, és nagy valószínűséggel eleve hivatalnoki pályára készültek. Felsőbüki Nagy Pál septemvirt nagybátyja követése a konszolidációs nemzedékben már egy kisebbség részévé tette: ekkoriban már egyértelműen a „bürokratäknak” ällt a zäszlö, és a ,vármegyékből érkezők" kisebbségbe szorultak. De még igaz volt az, hogy a professzionális hivatalviselés a vezető királyi hivatalokban a társadalmi felemelkedés kiváló lehetőségét jelentette. Ez a felsőbüki Nagyok esetében nem főnemesi rang megszerzése volt, hanem abban nyilvánult meg, hogy a család a következő generációra is egy (vagy két) tagjának hivatalviselése révén az országos elit tagja maradt. A negyedikként vizsgált tereziánus nemzedék viszont más viszonyokkal találkozott. A professzionális hivatalviselők létszáma már nem bővült tovább, a társadalmi felemelkedés korábban fokozatosan javuló esélyei pedig immár egyenesen beszűkültek. A professzionális hivatalviselők körében minimálisra szorult vissza a vármegyéből érkezők aránya, vagyis utóbbiak számára az elitbe történő beemelkedésnek ez a csatornája fél évszázad múltán már be is záródott. Helyükbe és az arisztokrata professzionális hivatalviselők helyébe is a "bürokrata" köznemesek léptek. Ebben a helyzetben értelmezendő felsőbüki Nagy József karrierje, aki — apjával és nagyapja fivérével szemben - lényegében "bürokrata"? típusú pályaívet futott be. De így sem adódott már számára lehetőség arra, hogy családját hosszabb