Oldal 238 [238]
236 Szijártó M. István
nácson és a Királyi Kúria hivatalain keresztül kerültek az országos
szintű hivatalok, valamint bíróságok vezető tisztségeibe — szemben
az ekkor még kisebbségben lévő bürokratákkal, akik elsősorban a
Kancellárián és a Kamarán keresztül emelkedtek fel. Bár ilyenformán
a vármegyei nemesség megpróbálta kihasználni azt a lehetőséget
a társadalom elitjébe való felemelkedésre, amelyet elsősorban az
1722-1723. évi diéta által hozott, főhivatású tisztviselők munkáját
szükségessé tévő reformintézkedések nyitottak meg, hamarosan
kiszorították őket innen a bürokratának nevezhető, vármegyei hát¬
térrel nem rendelkező tisztviselők.
Mindez azt mondatja velünk, hogy a század elején felsőbüki Nagy
István alnádor karrierje az egyik tipikus utat jelentette. Már csak
ezért sem mondhatjuk, hogy példáját unokaöccse, felsőbüki Nagy
Pál hétszemélynök pusztán lemásolta volna fél évszázaddal később,
mert a konszolidációs nemzedék már másképpen viszonyolt a hiva¬
talviseléshez, mint a megelőző nemzedékek. Ennek tagjai már ifjú
korukban maguk előtt láthatták a főhivatású hivatalviselést, mint
a hatalomgyakorlásnak országos szinten érvényesülő lehetőségét, és
nagy valószínűséggel eleve hivatalnoki pályára készültek. Felsőbüki
Nagy Pál septemvirt nagybátyja követése a konszolidációs nemze¬
dékben már egy kisebbség részévé tette: ekkoriban már egyértelmű¬
en a „bürokratäknak” ällt a zäszlö, és a ,vármegyékből érkezők"
kisebbségbe szorultak. De még igaz volt az, hogy a professzionális
hivatalviselés a vezető királyi hivatalokban a társadalmi felemelke¬
dés kiváló lehetőségét jelentette. Ez a felsőbüki Nagyok esetében
nem főnemesi rang megszerzése volt, hanem abban nyilvánult meg,
hogy a család a következő generációra is egy (vagy két) tagjának
hivatalviselése révén az országos elit tagja maradt.
A negyedikként vizsgált tereziánus nemzedék viszont más viszo¬
nyokkal találkozott. A professzionális hivatalviselők létszáma már
nem bővült tovább, a társadalmi felemelkedés korábban fokozatosan
javuló esélyei pedig immár egyenesen beszűkültek. A professzionális
hivatalviselők körében minimálisra szorult vissza a vármegyéből
érkezők aránya, vagyis utóbbiak számára az elitbe történő beemel¬
kedésnek ez a csatornája fél évszázad múltán már be is záródott.
Helyükbe és az arisztokrata professzionális hivatalviselők helyébe is
a "bürokrata" köznemesek léptek. Ebben a helyzetben értelmezendő
felsőbüki Nagy József karrierje, aki — apjával és nagyapja fivérével
szemben - lényegében "bürokrata"? típusú pályaívet futott be. De így
sem adódott már számára lehetőség arra, hogy családját hosszabb