OCR
226 Szijártó M. István nemzedék azon köznemes professzionális hivatalviselői körében, akik a vármegyékből érkeztek. Az ő integrációjuk a konszolidációs nemzedékben maradéktalanul sikeresnek mondható azzal a mércével mérve, hogy hány arisztokratát vagy országos hivatalviselőt találunk a következő generáció tagjai között — vagyis e tekintetben felülmúlták még a , bürokrata?" köznemeseket is. Feltűnő, hogy az esetek nagyobb részében éppúgy megjelenik náluk a politikai ellenzékiség, mint az ebbe a nemzedékbe tartozó arisztokrata hivatalviselők gyermekeinek kisebb felénél. (Ezek az arisztokraták azonban már nemcsak az olyan a régi főnemességhez tartozó családokból jöttek, mint a háborús nemzedék professzionális hivatalnokai közé tagot delegáló Esterházy vagy Pálffy família, hanem itt már a 18. századi hivatalviselés révén felemelkedő új arisztokrata családok, a magyar noblesse de robe sarjai is felbukkannak). A köznemes tisztviselők (most már együtt tekintve a , vármegyéből érkezőket" és a , bürokratákat") hosszú távú, családjuk társadalmi felemelkedésében mérhető sikeressége emelkedő tendenciát mutat három nemzedéken keresztül: a háborús nemzedék esetében hatból négy, az átmeneti nemzedék családjainál 13-ból kilenc, míg a konszolidációs nemzedék esetében már 15-ből 13 a , befutottak" aránya. (Lásd az 1. táblázatot.) Jól látszik, hogy egyre nagyobb lett az uralkodót főhivatásszerűen vezető hivatalnokként szolgálók társadalmi megbecsültsége, és ezen pályát választva a társadalmi sikeresség esélye egyre nőtt.