Oldal 228 [228]
226 Szijártó M. István
nemzedék azon köznemes professzionális hivatalviselői körében,
akik a vármegyékből érkeztek. Az ő integrációjuk a konszolidációs
nemzedékben maradéktalanul sikeresnek mondható azzal a mér¬
cével mérve, hogy hány arisztokratát vagy országos hivatalviselőt
találunk a következő generáció tagjai között — vagyis e tekintetben
felülmúlták még a , bürokrata?" köznemeseket is.
Feltűnő, hogy az esetek nagyobb részében éppúgy megjelenik
náluk a politikai ellenzékiség, mint az ebbe a nemzedékbe tartozó
arisztokrata hivatalviselők gyermekeinek kisebb felénél. (Ezek az
arisztokraták azonban már nemcsak az olyan a régi főnemességhez
tartozó családokból jöttek, mint a háborús nemzedék professzioná¬
lis hivatalnokai közé tagot delegáló Esterházy vagy Pálffy família,
hanem itt már a 18. századi hivatalviselés révén felemelkedő új arisz¬
tokrata családok, a magyar noblesse de robe sarjai is felbukkannak).
A köznemes tisztviselők (most már együtt tekintve a , vármegyéből
érkezőket" és a , bürokratákat") hosszú távú, családjuk társadalmi
felemelkedésében mérhető sikeressége emelkedő tendenciát mutat
három nemzedéken keresztül: a háborús nemzedék esetében hat¬
ból négy, az átmeneti nemzedék családjainál 13-ból kilenc, míg a
konszolidációs nemzedék esetében már 15-ből 13 a , befutottak"
aránya. (Lásd az 1. táblázatot.) Jól látszik, hogy egyre nagyobb
lett az uralkodót főhivatásszerűen vezető hivatalnokként szolgálók
társadalmi megbecsültsége, és ezen pályát választva a társadalmi
sikeresség esélye egyre nőtt.