OCR
Négy nemzedék és ami utána következett 223 Bár 1653-ban született, azaz hét évvel a fent megjelölt határ előtt, mégis minden okunk megvan felsőbüki Nagy István alnádort a professzionálisnak tartható tisztviselők háborúsnak nevezett nemzedéke tagjaival egy csoportba sorolni, hiszen amúgy is csak az arányosság kedvéért korlátoztuk ezt a generációt két évtizedre, az 1660 és 1680 között születettekre. Az a megfontolás, hogy őket háborús tapasztalataik formálhatták - főleg a későbbi nemzedékekkel szemben -, felsőbüki Nagy Istvánra is teljesen érvényes. Habsburg-hűsége mellett patrónusa, Esterházy Pál nádor támogatása? segítette őt ahhoz, hogy kőszegi (végrendelete szerint 1677-től volt itt jegyző," sőt egy ideig a bíró tisztjét is betöltötte"), majd 1683-tól Sopron vármegyei, 1687-től Sopron és Vas vármegyei tisztviselőségét" (jegyző volt, majd a csúcson, 1689-től egészen 1730-ig Sopron vármegye alispánja?) a Királyi Kúrián folytathassa: 1693-tól személynöki, 1699-től országbírói, 1715-től nádori ítélőmester, végül alnádor volt 1720 és 1724 között.4 Minthogy a Királyi Táblán szolgált egy negyedszázadot, őt is professzionális hivatalviselőnek tarthatjuk a jelen generációtörténeti vizsgálatban alkalmazott mérce szerint. Ami politikai szereplését illeti, ebből kiemelkedik aktív részvétele a Pragmatica Sanctio magyarországi elfogadásában. A diéta kezdetén, 1722. június 30-án felsőbüki Nagy István alnádorra hárult az Szluha Márton adatát Szemethy Tamás idézi jelen kötet második fejezetében. 9 — Dominkovits 2017: 31-32. A hivatali kinevezéseknél kezdetben döntőnek látjuk az ajánlók szerepét: először is a patrónusokét, majd a rokonokét, végül az ősökét: egy ismeretlen jelentkező lojalitását a kinevező számára annak patrónusai, családtagjai és ősei garantálták. A második fejezetben Szemethy Tamás arról ír, hogy felsőbüki Nagy István az Esterházy család mellett a Batthyány és a Pálffy családdal is kliensi viszonyban állott. A Batthyány-családhoz fűződő kliensi viszonyról lásd még: Kökényesi 2021: 260. Emellett a felsőbüki Nagyokat még a Széchenyi családhoz is szoros kapcsolatok fűzték, hiszen 1703-ban gróf Széchenyi György halála esetére végrendelete egyik végrehajtójának rendelte a későbbi alnádort. (Bártfai Szabó László (szerk.) 1929: I. 138. Ezt az adatot Dominkovits Péternek köszönhetem.) Ehhez a családi kapcsolathoz még lásd az ötödik fejezetet Nagy János tollából. A kinevezések mérlegelésekor később biztosan emelkedett az egyéni kvalitások súlya. Felsőbüki Nagy István 1745. évi udvari kamarai tanácsosi kinevezésének folyamatát részleteiben lásd: Kökényesi 2021: 255-256, ältaläban a kinevezesekröl uö: 257-261. to MNL SMLIV. 35. 4. csomo: ,,Acta testamentaria (Végrendeletek) I.” Nagy Janos a jelen kötet hetedik fejezetében Chernel Kálmán adatát idézi. "= Szemethy Tamás jelen kötet második fejezetében Heckenast Gusztávot idézi. Sopron vármegyei jegyzőségére 1684-es dátumot ad Dominkovits Péter. (Dominkovits 2015: 429.) 5 Dominkovits 2015: 429, vô. Téth 1874: 6. 4 Sebôk Richärd jelen kôtet harmadik fejezetében Heckenast Gusztävra hivatkozik.