Page 222 [222]
220 Szijártó M. István
A nemzedéktörténet tekintetében Wilhelm Dilthey és Mannheim
Károly elméleti alapvetésére támaszkodva? korábban négy nemze¬
dékét vizsgáltam a 18. századi magyar hivatalviselő elitnek: azokat,
akik 1680 előtt születtek, és esetleg már a török háborúkban is részt
vettek, a Rákóczi-szabadságharcot azonban már bizonyosan felnőtt
fejjel élték meg (őket, az 1660 és 1680 között született generációt
neveztem , háborús"? nemzedéknek), az 1700 és 1720 között szüle¬
tetteket , konszolidációs" nemzedéket, akiknek legfeljebb gyermek¬
kori tapasztalataik lehettek a háborúskodásról, a kettő közötti, e
tekintetetben vegyes fiatalkori élményanyaggal rendelkező , átmeneti"
nemzedéket (akik 1680 és 1700 között látták meg a napvilágot),
végül azokat, akik felnőttkorukat már Mária Terézia uralkodásának
időszakában élték le: ők alkották a , tereziánus"? generációt (az 1720
és 1740 között születettek).
Ebben az említett korábbi elemzésben két dolgot vizsgáltam meg.
Először azt, hogy e négy nemzedékhez tartozó, a Kancellária, a Hely¬
tartótanács vagy a Kamara tanácsosaiként és titkáraiként, illetve a
Királyi Kúrián bíróként professzionális hivatalviselők milyen belső
megoszlást mutattak: mekkora hányaduk volt született arisztokrata,
a vármegyék hivatali apparátusából felemelkedő köznemes, illetve
a — rögvest definiálandó - , bürokrata?" köznemes hivatalnok? Má¬
sodjára pedig azt vizsgáltam meg, hogy az ilyen hivatalviselőként
tevékenykedő köznemesek előtt milyen felemelkedési lehetőségek
nyíltak meg: maguk bárók vagy grófi rangot szereztek-e, vagy a
következő nemzedékben fiaik ismét az országos elithez tartozást
jelentő pozíciót töltöttek-e be, esetleg ők szereztek főnemesi címet.
A generációtörténeti megközelítés mindkét tekintetben azt jelenti,
hogy arra fordítottam a legnagyobb figyelmet, hogy e két tekintetben
milyen különbségek mutatkoznak a négy megjelölt generáció, a há¬
borús nemzedék, az átmeneti nemzedék, a konszolidációs nemzedék
3: — Dilthey szerint az , egy időben felnövekvő egyéneket a legnagyobb befogadó¬
képesség éveiben, de később is azonos alapvető hatások érik, mind az őket
befolyásoló szellemi kultúra, mind a társadalmi-politikai állapotok részéről.
Azért alkotnak nemzedéket, egyidejűséget, mert ezek a hatäsok egyöntetüek.”
(Idézi Mannheim 1969: 39.) , Csak a közös történeti-társadalmi élettér teszi
lehetővé, hogy a születésnek megfelelő elhelyezkedés a kronológiai időben
szociológiailag relevánssá váljék. [...] A tudatformálás szempontjából döntő
jelentőségű, hogy mely élmények rakódnak le selső benyomáskéntc, »fiatalkori
élménykénte", mert az , első benyomásoknak megvan az a tendenciájuk, hogy
termeszetes vilägkepkent rögzödjenek” — teszi hozzá Mannheim Károly. (Uott
61. A szerző kiemelése.) Vö. Daniel 2020: 304.