Oldal 216 [216]
214 Melkovics Tamás
az oppozíciót erősítették az 1825—1827. évi országgyűlésen, továbbá
Perényi nagybátyjánál szabadkőműves múlt is kimutatható.
A KONKLÚZIÓ, AVAGY , HAGYJATOK BÉKÉBEN!"
Összességében kijelenthetjük, hogy a 18. századi családi straté¬
gia szempontjából felsőbüki Nagy Pál minden téren sokat ártott
a família felemelkedésének és a köznemesi elitben maradásának:
vármegyei és országos hivatali pozíció hiánya, a markáns ellenzéki
szerepvállalás, a kormányzati tiltás, a vagyoni helyzet leromlása, a
házassági botrány stb. Mindezen tények ellenére ugyanakkor, az
emlékbeszéd pátoszát lehántva, igazat adhatunk Tóth Lőrincnek,
hogy kétségtelenül családja leghíresebb és — a személyét ért vádak
ellenére is — legmegbecsültebb szeplőjévé vált, aki elsőként mondta
ki az országgyűlésen, hogy a társadalom egészét magában foglaló
nemzetfogalom előrébb való a rendi, csupán a nemességre kiterjedő
nemzetfelfogásnál, s akit éppen emiatt Széchenyi István és Kossuth
Lajos is politikai tanítómesterként aposztrofált: , sokkal tovább
fog élni a hálás maradék emlékezetében, mint a családjából magas
hivatalos polcokra emelkedett, címekkel s kitüntetésekkel elárasztott
nagy urak, kik inkább csak ő miatta említtetnek meg akkor, midőn
az egyszerű táblabírónak neve örökké élni fog, míg a Kárpátoktól
Adriáig egy hű magyar emlékezni és hálát érezni tud."5
Ha megpróbáljuk beilleszteni generációjának tagjai közé, akkor
megállapíthatjuk, hogy felsőbüki Nagy Pál az 1825-1827. évi ellenzéki
hangadók között is unikálisnak számított. A vizsgált személyek több¬
sége ugyanis vagy különösebb családi előzmények nélkül, újonnan
lépett be a megyei hierarchia felsőbb rétegeibe, illetve az országos
közéletbe (hat fő), vagy a közvetlen felmenők között is tetten érhető
már bizonyos fokú és mértékű ellenzéki hagyomány (öt fő). Csupán
öt esetben azonosíthattunk lojális családi hátteret, de korántsem
olyan egyértelműséggel, mint a felsőbüki Nagyok vonatkozásában.
Ráadásul a tizenhat vizsgált személy felsőbüki Nagy Pállal ellentét¬
ben fontos megyei pozíciókat vállalt: ketten a másodalispánságig,
kilencen pedig egészen az első alispánságig jutottak — legtöbbjük
szämära az 1822-1823. évi megyei ellenállási mozgalomban való
54 Toth 1874: 7.