Page 214 [214]
2I2 Melkovics Tamás
kegyelemben részesült. A katolikus vallású borsiczi Borsiczky család
erősen kötődött Trencsénhez, több családtag töltött be vármegyei
hivatali pozíciókat: István édesapja például megyei fiskálisként tevé¬
kenykedett. Néhány családtag a Kancelláriánál, illetve a Kamaránál
is vállalt feladatokat. István nagybátyja, Adalbert (1750-1834) pedig
1807-ben és 1811-1812-ben a nyitrai, 1825-1827-ben és 1830-ban
pedig a váci káptalan követe volt, 1823-ban nagyprépost, 1832-ben
püspökhelyettes lett.5"
Perényi Zsigmond (1783—1849) Bereg vármegye követe volt, akit
1827-ben erős ellenzékiként jellemeztek, 1830-tól kezdődően or¬
szággyűlésről országgyűlésre a felsőtábla munkájában vett részt
hosszabb-rövidebb ideig. Főnemes létére pályáját vármegyei karrierrel
kezdte: 1805-ben Bereg főjegyzője, 1811-től egészen 1829-ig másod-,
majd első alispanja volt. Az 1807. évi diétan Ung, az 1811-1812. évi
országgyűlésen Bereg képviseletét látta el. Az 1825—1827. évi diéta
után országos hivatalokat vállalt: 1830 és 1834 között a Helytar¬
tótanács tanácsosaként, 1834-től pedig hétszemélynökként tényke¬
dett. 1834-ben Ugocsa vármegye főispáni helytartójává nevezték ki,
majd 1836-tól valóságos főispánná lépett elő. Hivatalából címének
meghagyása mellett 1845-ben mentették fel. Perényi azon kevesek
egyike volt, aki országos hivatali teendői mellett is hellyel-közzel meg
tudta őrizni ellenzéki pozícióját. 1848-ban az Országos Honvédelmi
Bizottmány egyik elnökhelyettese és a felsőház másodelnöke lett,
1849-ben a főrendi üléseken ő látta el az elnöki teendőket: pozíció¬
jánál fogva aláírásával hitelesítette a Függetlenségi Nyilatkozatot.
A szabadságharc leverése után hadbíróság elé állították, és 1849.
október 24-én kivégezték. A nagy múltú, katolikus, Ugocsa, Aba¬
új, Zemplén, Ung és Bereg vármegyékben birtokos, népes Perényi
famíliában nem volt egyedülálló a megyei szerepvállalás: Zsigmond
édesapja, István (1747—1809) 1792-ben foglalta el az ugocsai alis¬
páni széket, és az 1792., valamint az 1796. évi országgyűlésen is ő
képviselte a vármegye nemességét. 1793 és 1799 között a Tiszántúli
Kerületi Táblán, 1800 és 1805 között a pesti Királyi Táblán vállalt
feladatokat, majd 1806-ban hétszemélynök lett, bár kérésére visszahe¬
lyezték a Tiszántúli Kerületi Táblához, de immár elnöki pozícióban.
Janos (1759-1807), Zsigmond katonatiszt nagybatyja, aki az 1807.
évi országgyűlésen Ugocsa jóvoltából szintén ott volt a követek so¬
5: Nagy 1857-1868: II. 170-171.; Kempelen 1911-1932: Il. 353.; Pälmäny (szerk.)
2002: 154-156. (szerző: Ress Imre); Pälmäny 2011: I. 719., 846-847.; Palmäny
2019: I. 567.; Soós 2007: 112.