Oldal 212 [212]
2IO Melkovics Tamás
minisztériumban vállalt hivatalt. A Pozsonyban birtokos katolikus
beleházi Bartal család hírnevét egyértelműen György alapozta meg."
Láthatjuk, hogy az ebbe a csoportba sorolt hat politikus mindegyi¬
ke kevésbé tekintélyes családban született, felmenőik gazdatisztek,
postamesterek vagy éppen református lelkészek voltak. Döntően
gazdasägi, illetve jogi szaktudäsuknak, valamint az 1822-1823. Evi
megyei ellenállás idején játszott szerepüknek köszönhették, hogy
egyfelől a megyei hivatali ranglétrán felfelé, sőt legtöbben egészen
a csúcsig lépdeltek (négyen alispánok lettek, egy fő pedig a másod¬
alispáni pozícióig jutott), másfelől lehetőségük nyílt arra, hogy az
országos közéletben is bemutatkozzanak (ketten dunántúli, ketten
dunáninneni, egy fő tiszáninneni, egy fő tiszántúli vármegye köve¬
teként), vagy akár meg is kapaszkodjanak ott.
3. A kormánypárti hagyományokkal rendelkezők csoportjába a
következők sorolhatók: Dessewffy Józsefet (1771-1843), Szabolcs
vármegye követét 1827-ben a legerősebb és leghevesebb ellenzéki¬
ek egyikeként jellemezték, aki a kormány ellensége, és aki egy új
alkotmány észrevétlen bevezetésén munkálkodik. Dessewffynek
ez már az ötödik és egyben utolsó követi megbízatása volt: 1802¬
ben Sáros, 1805-ben és 1807-ben Zemplén, 1811—1812-ben pedig
Szabolcs vármegye képviseletét látta el. A századelő országgyűlé¬
seinek egyik legfontosabb és legnagyobb formátumú szereplőjéről,
Kazinczy barátjáról, Széchenyi későbbi vitapartneréről van szó. Az
elsősorban katonai érdemek révén felemelkedő, több ágazatra oszló,
katolikus vallású cserneki és tarkeői Dessewffy nemzetség egyik
ága számára József nagyapja, Sámuel sárosi főispán szerezte meg a
főnemesi rangot, akit 1756-ban bárói, 1775-ben pedig — utódaival
együtt — grofi rangra emeltek. Jözsef édesapja, Istvan (1736-1785)
királyi kamarási címet szerzett, de az országos közéletben nem
játszott komolyabb szerepet.
Niczky Janos (1781-1860) Vas varmegye kovete volt, akit 1827¬
ben bősz ellenzékiként jellemeztek. 1830-ban még szélsőbal beso¬
rolást kapott, 1832-1836-ban azonban már kormánypártiként a
jobb kategóriában helyezték el. Megyei karrierje 1816-ban indult,
amikor főjegyzővé választották, majd a megyei ellenállási mozga¬
lom időszakában, 1824-ben alispánná lépett elő. (Vas vármegye a
# Nagy 1857-1868: I. 209.; Kempelen 1911-1932: I. 441-442.; Pälmäny 2071:
I. 811-813.
4 Nagy 1857-1868: Ill. 296-308.; Kempelen 1911-1932: III. 307.; Palmany 2011:
I. 881-883.; Palmany 2019: I. 670-671.; Vaderna 2013.