Page 211 [211]
OCR
Önfejűség vagy korszellem? 209 postamester volt; testvére, Mihaly (1781-1822) veszprémi al- majd föszolgabirö lett.* Palöczy Läszlö (1783-1861) Borsod vármegye követe volt. Bár csak később érkezett az országgyűlésre, 1827-ben kemény ellenzékiként értékelték, sőt 1832-1836-ban, illetve 1839-1840-ben is szelsöbal minösitest „szerzett”, s meg 1843-1844-ben is az ellenzéki oldalt erösitette. Borsodi szerepvällaläsa alügyeszi, majd aljegyzöi hivatallal kezdödött, vegül, 1815-töl kezdve 24 évig volt a vármegye főjegyzője. Az 1839-es tisztújításon másodalispánná választották, 1844-től pedig négy éven keresztül az alispáni pozíciót is ő birtokolta. 1848ban az egyik miskolci kerület választotta képviselőjévé, így lett a képviselőház korelnöke, majd elnöke. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott. A Borsodban birtokos református Palóczy családot László tette halhatatlanná, édesapja és a család számos további tagja református lelkészként tevékenykedett. Eördögh (később Abranyi) Alajost (1784-1853) 1830-ban välasztotta Szabolcs vármegye nemesi közössége követéül. Szereplését a titkosrendőrség szélsőbaloldaliként értékelte. Távollévő főrend követeként részt vett már az 1805. évi diétán is. 1829 és 1832 között a vármegye főjegyzője volt, majd 1840 és 1844 között alispánja. A katolikus lászlófalvi Eördögh család elsősorban Turóc megyéhez kötődik, de az idők folyamán a família Szabolcs és Zólyom megyében is szerzett birtokokat, a családból a legmagasabb pozícióba, a megyei hierarchia tetejére Alajos jutott fel.7 Bartal Györgyöt (1885-1865), Pozsony vármegye követét a titkosrendőrség 1827-ben a legerősebb ellenzékiek egyikeként tartotta számon, aki hajlik az új alkotmányos eszmék bevezetése felé. 1810ben Pozsony vármegye aljegyzője, majd levéltárnoka lett, 1817-ben már főjegyzői pozícióban volt, végül a megyei ellenállás idején, 1823-ban alispánná lépett elő. 1827-ben személynöki ítélőmesterré, 1829-ben nádori ítélőmesterré nevezték ki, 1830-ban pedig a Kancellária előadó tanácsosaként tevékenykedett. 1835-ben tagja lett a felségsértési és hűtlenségi pereket irányító titkos bizottságnak is. 1848-ban, a Kancellária megszűnése után a király személye körüli 4 Nagy 1857-1868: V. 186.; Kempelen 1911-1932: V. 142.; Pálmány 2o1r: I. 950—952.; Pálmány 2019: II. 1213-1214.; Sods 2007: 112.; Hunkar 2004. 46 Nagy 1857-1868: 1X. 94-98.; Kempelen 1911-1932: VII. 154.; Pälmäny (szerk.) 2002: 638-644. (szerzö: Szegöfi Anna); Pälmäny 2011: I. 1068-1069. 47 Nagy 1857-1868: V. 46-48.; Kempelen 1911-1932: IL. 439.; Palmany 2011: I. 897-898.; Pälmäny 2019: I. 1155.
