Seite 211 [211]
Önfejűség vagy korszellem? 209
postamester volt; testvére, Mihaly (1781-1822) veszprémi al- majd
föszolgabirö lett.*
Palöczy Läszlö (1783-1861) Borsod vármegye követe volt. Bár csak
később érkezett az országgyűlésre, 1827-ben kemény ellenzékiként
értékelték, sőt 1832-1836-ban, illetve 1839-1840-ben is szelsöbal
minösitest „szerzett”, s meg 1843-1844-ben is az ellenzéki oldalt
erösitette. Borsodi szerepvällaläsa alügyeszi, majd aljegyzöi hivatallal
kezdödött, vegül, 1815-töl kezdve 24 évig volt a vármegye főjegyző¬
je. Az 1839-es tisztújításon másodalispánná választották, 1844-től
pedig négy éven keresztül az alispáni pozíciót is ő birtokolta. 1848¬
ban az egyik miskolci kerület választotta képviselőjévé, így lett a
képviselőház korelnöke, majd elnöke. A szabadságharc leverése után
halálra ítélték, de végül kegyelmet kapott. A Borsodban birtokos
református Palóczy családot László tette halhatatlanná, édesapja és a
család számos további tagja református lelkészként tevékenykedett.
Eördögh (később Abranyi) Alajost (1784-1853) 1830-ban välasz¬
totta Szabolcs vármegye nemesi közössége követéül. Szereplését a
titkosrendőrség szélsőbaloldaliként értékelte. Távollévő főrend kö¬
veteként részt vett már az 1805. évi diétán is. 1829 és 1832 között
a vármegye főjegyzője volt, majd 1840 és 1844 között alispánja.
A katolikus lászlófalvi Eördögh család elsősorban Turóc megyéhez
kötődik, de az idők folyamán a família Szabolcs és Zólyom megyé¬
ben is szerzett birtokokat, a családból a legmagasabb pozícióba, a
megyei hierarchia tetejére Alajos jutott fel.7
Bartal Györgyöt (1885-1865), Pozsony vármegye követét a tit¬
kosrendőrség 1827-ben a legerősebb ellenzékiek egyikeként tartotta
számon, aki hajlik az új alkotmányos eszmék bevezetése felé. 1810¬
ben Pozsony vármegye aljegyzője, majd levéltárnoka lett, 1817-ben
már főjegyzői pozícióban volt, végül a megyei ellenállás idején,
1823-ban alispánná lépett elő. 1827-ben személynöki ítélőmesterré,
1829-ben nádori ítélőmesterré nevezték ki, 1830-ban pedig a Kan¬
cellária előadó tanácsosaként tevékenykedett. 1835-ben tagja lett
a felségsértési és hűtlenségi pereket irányító titkos bizottságnak is.
1848-ban, a Kancellária megszűnése után a király személye körüli
4 Nagy 1857-1868: V. 186.; Kempelen 1911-1932: V. 142.; Pálmány 2o1r: I.
950—952.; Pálmány 2019: II. 1213-1214.; Sods 2007: 112.; Hunkar 2004.
46 Nagy 1857-1868: 1X. 94-98.; Kempelen 1911-1932: VII. 154.; Pälmäny (szerk.)
2002: 638-644. (szerzö: Szegöfi Anna); Pälmäny 2011: I. 1068-1069.
47 Nagy 1857-1868: V. 46-48.; Kempelen 1911-1932: IL. 439.; Palmany 2011: I.
897-898.; Pälmäny 2019: I. 1155.