(1802-1867) ugyanakkor 1842-ben soproni alispán lett, majd 1845¬
től elvállalta a megye adminisztrátori feladatait is.
Némák Ferenc (1778-1850) Trencsen värmegye követe volt, akit
1827-ben az egyik legtehetségesebb, legbuzgóbb és így legveszélye¬
sebb ellenzékiként jellemeztek, még úgy is, hogy idő előtt távozott
az országgyűlésről, s további szerepet már nem is kapott. 1808-ban
egy távollévő főrend követeként vett részt a diétán, de az orszá¬
gos politikába a megyei ellenállási mozgalom hatására Illésházy
István gróf, az ismert ellenzéki főúr támogatásával léphetett be,
akinek jószágkormányzója, 1812 és 1834 között pedig levéltárosa
volt: Némák 1825-ben lett megyei táblabíró, valamint diétai követ.
Trencsén Sopronhoz, Zemplénhez és Veszprémhez hasonlóan azon
nyolc megye közé tartozott, akik a kormányzati nyomásnak a leg¬
tovább voltak képesek ellenállni. A katolikus kis-chlivényi Némák
család Trencsén megyéhez kötődött. A család tagjai nem töltöttek be
fontosabb pozíciókat. Ferenc édesapja, József a korlátkői Apponyi
uradalom tiszttartója volt. Testvére, Imre a bicsei Esterházy uradalom
igazgatásában vett részt, nagybátyja, László pedig szintén Illésházy
szolgálatában állt. A közvetlen családtagok tehát főúri uradalmi
gazdatisztek voltak, s egyértelműen Ferenc volt az, aki csak rövid
időre, de patrónusának hála a megyei és országos politikában is
megmutathatta magät.*
Hunkär Antal (1783-1862) először az 1839-1840. Evi orszäg¬
gyűlésen képviselte Veszprém vármegyét. A titkosrendőrségtől bal
besorolást kapott, majd az 1847—1848. évi diétán szintén jelen volt, s
ugyancsak ellenzéki szellemben tevékenykedett. Távollévő főrendek
képviselőjeként viszont részt vett már az 1805., az 1807. és az 1808.
évi országgyűlésen is. 1825-ben már jelölt volt a vármegyei követ
tisztére, az 1827-es tisztújításon pedig másodalispánná választották,
de hamarosan lemondott, s majd csak 1835-től tért vissza a megyei és
röviddel azután az országos közéletbe. 1848-ban elvállalta megyéje
főispáni vezetését, továbbá több kormánybiztosi feladatot is ellátott.
1852-ben előbb halálra, majd végül 4 év várfogságra ítélték. A ka¬
tolikus haydentzi Hunkár család elsősorban Veszprém és Somogy
megyékhez kötődött. A családot Antal tette történelmi jelentőségűvé.
Édesapja szolgagyőri birtokos és — a családi hagyományt követve —