Oldal 207 [207]
OCR
Önfejűség vagy korszellem? 205 sze, 1806-ban alszolgabírája, 1810-től 1817-ig főszolgabírája, végül 1827-től egészen 1840-ig alispánja. Szintén részt vett az 1820-as évek megyei ellenállási mozgalmában, amikor Komárom a rendeleti úton történő adóbeszedést a legvégsőkig megtagadta. 1848-ban elvállalta Fejér vármegye főispánságát, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett, 1849 elején azonban birtokaira távozott. A Fejér és Komárom vármegyéhez kötődő református szomori és szomodori Pázmándy családból többen viseltek megyei hivatalt, Dénes édesapja csupán táblabíró volt, de nagybátyja, József (1731—1810), aki hosszú ideig volt a dunántúli református egyházkerület főgondnoka, az 1790-1791. évi országgyűlésen Győr vármegye követeként fontos szerepet vállalt a protestánsok jogait rögzítő 26. vallásügyi törvénycikk megalkotásában. Az ő nyomdokaiba lépett Dénes, aki 1837 és 1849 között ugyancsak ellátta a dunántúli református egyházkerület világi főgondnokságával járó feladatokat. Somssich Miklós (1784—1870), Somogy vármegye követe az 1811— 1812. évi diétai szereplését követően csak 1830-ban képviselte a megyéjét. A titkosrendőrségtől rögtön ultrabal minősítést szerzett, amit számára 1832—1836-ban is fenntartottak, 1839—1840-ben pedig a szélsőbal kategóriában helyezték el, 1840 után ugyanakkor visszavonult az országos közélettől. Megyei pályafutásának érdekes íve volt: 1806-ban al-, 1808-ban főjegyző, 1813-ban már másodalispán lett, az 1817-es tisztújításon azonban csak az árvaszéki elnöki pozíciót fogadta el, s ezt töltötte be egészen 1848-ig. Ugyancsak komoly szerepet vállalt az 1822-—1823. évi megyei ellenállási mozgalomban. A katolikus saárdi Somssich família Somogy vármegye egyik lefontosabb nemesi családja volt, a családtagok közül az idők során számosan vezették a megyei hivatalokat. Miklós nagyapja, Antal, somogyi alispán, 1741-ben a megye követe, majd a Kancellária előadó tanácsosa volt; apja, József (1748—1805) csupán táblabírói tisztséget viselt, miközben a Batthyány család uradalmi ügyészeként ténykedett; nagybatyja, Lazar (1739-1807) ugyanakkor Zala vármegye követe volt az 1790-1791. évi diétán, ellenzéki szónokként és buzgó szabadkőművesként volt ismert, több páholyban is tagsággal rendelkezett: a pozsonyi Biztonsäghoz es Egyesüleshez €s a zalaegerszegi Jö tanäcshoz päholyok mellett a pozsonyi Hallgatagsäghoz päholy elsö felügyelöje volt. Miklös öccse, Pongräc (1788-1849) 38 Nagy 1857-1868: IX. 170-175.; Kempelen 1911-1932: VIII. 222.; Palmany (szerk.) 2002: 1038-1039. (szerz6: Hermann Robert); Palmany 2011: I. 10741076.; Palmany 2019: I. 786-787.; Sods 2007: 112.
