Oldal 207 [207]
Önfejűség vagy korszellem? 205
sze, 1806-ban alszolgabírája, 1810-től 1817-ig főszolgabírája, végül
1827-től egészen 1840-ig alispánja. Szintén részt vett az 1820-as évek
megyei ellenállási mozgalmában, amikor Komárom a rendeleti úton
történő adóbeszedést a legvégsőkig megtagadta. 1848-ban elvállalta
Fejér vármegye főispánságát, majd az Országos Honvédelmi Bizott¬
mány tagja lett, 1849 elején azonban birtokaira távozott. A Fejér és
Komárom vármegyéhez kötődő református szomori és szomodori
Pázmándy családból többen viseltek megyei hivatalt, Dénes édesapja
csupán táblabíró volt, de nagybátyja, József (1731—1810), aki hosszú
ideig volt a dunántúli református egyházkerület főgondnoka, az
1790-1791. évi országgyűlésen Győr vármegye követeként fontos
szerepet vállalt a protestánsok jogait rögzítő 26. vallásügyi törvény¬
cikk megalkotásában. Az ő nyomdokaiba lépett Dénes, aki 1837 és
1849 között ugyancsak ellátta a dunántúli református egyházkerület
világi főgondnokságával járó feladatokat.
Somssich Miklós (1784—1870), Somogy vármegye követe az 1811—
1812. évi diétai szereplését követően csak 1830-ban képviselte a
megyéjét. A titkosrendőrségtől rögtön ultrabal minősítést szerzett,
amit számára 1832—1836-ban is fenntartottak, 1839—1840-ben pe¬
dig a szélsőbal kategóriában helyezték el, 1840 után ugyanakkor
visszavonult az országos közélettől. Megyei pályafutásának érdekes
íve volt: 1806-ban al-, 1808-ban főjegyző, 1813-ban már másodalis¬
pán lett, az 1817-es tisztújításon azonban csak az árvaszéki elnöki
pozíciót fogadta el, s ezt töltötte be egészen 1848-ig. Ugyancsak
komoly szerepet vállalt az 1822-—1823. évi megyei ellenállási moz¬
galomban. A katolikus saárdi Somssich família Somogy vármegye
egyik lefontosabb nemesi családja volt, a családtagok közül az idők
során számosan vezették a megyei hivatalokat. Miklós nagyapja,
Antal, somogyi alispán, 1741-ben a megye követe, majd a Kancellária
előadó tanácsosa volt; apja, József (1748—1805) csupán táblabírói
tisztséget viselt, miközben a Batthyány család uradalmi ügyészeként
ténykedett; nagybatyja, Lazar (1739-1807) ugyanakkor Zala vár¬
megye követe volt az 1790-1791. évi diétán, ellenzéki szónokként és
buzgó szabadkőművesként volt ismert, több páholyban is tagsággal
rendelkezett: a pozsonyi Biztonsäghoz es Egyesüleshez €s a zalaeger¬
szegi Jö tanäcshoz päholyok mellett a pozsonyi Hallgatagsäghoz
päholy elsö felügyelöje volt. Miklös öccse, Pongräc (1788-1849)
38 Nagy 1857-1868: IX. 170-175.; Kempelen 1911-1932: VIII. 222.; Palmany
(szerk.) 2002: 1038-1039. (szerz6: Hermann Robert); Palmany 2011: I. 1074¬
1076.; Palmany 2019: I. 786-787.; Sods 2007: 112.