Oldal 201 [201]
Önfejűség vagy korszellem? 199
T. A , köztes generáció": Első lépésként azon politikusok körét
szükséges meghatároznunk, akik vizsgálatunk tárgyát képezhetik,
ehhez pedig elengedhetetlen kijelölni egy megfelelő generációt. Anél¬
kül, hogy elmélyednénk a generációelméletek szövevényes világában,
annyit mindenképpen szükséges rögzítenünk, hogy generáció alatt
azon közös időben és térben élő egyének összességét értjük, akik egy¬
mással , összekötve? érzik magukat, anélkül, hogy közösséget alkot¬
nának.:5 Felsőbüki Nagy Pál nemzedékének kijelölésekor technikai és
tartalmi szempontokat is figyelembe vettünk. Tekintettel arra, hogy
az elfogadott nézet szerint a generációk 15, esetleg 20 évente követik
egymást, s figyelembe véve, hogy egy adott személyhez illeszthető
generációs társakat keresünk, legegyszerűbb, ha vizsgálatunkat az
1777-es születésű felsőbüki Nagy Pálhoz képest a hét-nyolc évvel
korábban, illetve hét-nyolc évvel később, azaz az 1770 és 1785 között
született magyar nemesek körére terjesztjük ki. Az egy generációhoz
tartozást a legalapvetőbb adat, a születési dátum mellett számos
további tényező is befolyásolhatja: földrajzi elhelyezkedés, kulturális
környezet, társadalmi pozíció, jelentős egyéni intuíciók, életesemé¬
nyek stb. Ha tehát tartalmi szempontokat is figyelembe veszünk a
generációalkotás során, akkor jelen makroszintű vizsgálat esetében
a közösen, elsősorban fiatalkorban átélt történelmi eseményekre és
szocializációs háttérre helyezhetjük a fő hangsúlyt. Megítélésünk
szerint felsőbüki Nagy Pál nemzedékéhez tartozónak tekinthetők
mindazok, akiknek már van emléke a francia forradalom kezdeti
szakaszáról, majd annak radikalizálódásáról, akik gyermekként, ser¬
dülő ifjúként, illetve fiatalemberként (5—20 év) tapasztalták meg a II.
József halálát követően kibontakozó magyarországi szellemi pezsgést,
majd az 1790-1791. Evi nagy horderejü dietät, vegül a II. Lipöt halä¬
lával, illetve I. Ferenc trónra lépésével megtorpanó, 1795 után pedig
a nyilvános fórumokon háttérbe szoruló reformhajlandóságot és az
abszolutizmus egyre erősebb szorítását. Ezen eljárást követve az 1770
és 1785 között született magyar nemességről beszélhetünk. Mindkét
módszer természetesen számos buktatót rejt magában, hiszen egy
generáció kijelölése mindig és minden esetben a vizsgálatot végző
önkényes döntésén is múlik, ezáltal pedig könnyen vitathatóvá válik.
Tekintettel azonban arra, hogy a két generációalkotási koncepció
eredménye gyakorlatilag egybeesik, ez a , szerencsés" helyzet erősíti
vizsgálatunk hitelességét. Kutatásaink alapján úgy véljük, hogy az
23 — Vö. Mannheim 2000: 201—253.