tebbnek tűnő politikájával is az ellenzék oldalán helyezték el, s csak
1839-1840-ben került at értékelésiikben a kormánypárti térfélre.?
Összességében láthatjuk, hogy a felsöbüki Nagyoknak a köz¬
nemesi elitben való megkapaszkodását számos tényező segítette:
Sopron vármegye irányításának hosszú időn keresztül való kézben
tartása, a politikai értelemben véve döntően lojális országgyűlési
szereplés, az igazságszolgáltatás területén, valamint más kormány¬
zati pozíciókban betöltött hivatalviselés, a megfelelő iskoláztatás, a
kedvező házasságok stb. Mindezen tényezőkkel felsőbüki Nagy Pál
homlokegyenest fordult szembe. Ebben a kontextusban szimbolikus
lépésének is tekinthetjük, hogy anyagi problémáinak enyhítése végett
az édesapjától megörökölt kastélyt és a hozzá tartozó javakat 1820¬
ban eladta. Azt az ősi családi fészket, amelyet egy 1696-os véset
tudósítása szerint még a család tekintélyét megalapozó alnádor,
felsőbüki Nagy István, , magának és utódainak"? építtetett.
Közvetlen felmenői, apja és négy nagybátyja több lehetséges kö¬
vetendő életutat kínáltak fel számára: alispán édesapja, Sándor a
vármegyei hivatalviselésre; a kőszegi kerületi táblán ténykedő Dániel
a jogi szakértelemre építő bírói karrierre; Boldizsár és Imre az egy¬
házi pályára; a hagyományos utak mellett az új, bürokrata típusú
felemelkedési lehetőségre pedig József mutatott példát. Ráadásul
mind a négy karrierút magában rejtette az országgyűlés munkájában
való részvétel lehetőségét is. Felsőbüki Nagy Pál azonban saját úton
indult el: a bizonyos értelemben modernnek tekinthető független
politikai szereplést választotta, s ezzel párhuzamosan szakított az
udvarhű családi hagyománnyal.