Oldal 199 [199]
Önfejűség vagy korszellem? 197
A megválasztott követek közül egy diétán 303-an (67,94%), kettôn
91-en (20,40%), härmon 43-an (9,64%), negyen heten (1,57%), ötön
pedig mindösszesen ketten (0,45%) szerepeltek. Felsöbüki Nagy
Päl negy alkalommal volt jelen ezeken az orszäggyüleseken, igy
megällapithatjuk, hogy bekerült abba a körülbelül 2%-ba, akiket
a legtöbb alkalommal választottak vármegyei követté. Ehhez ha
hozzávesszük, hogy már az 1807. évi diétán is részt vett, valamint
követsége további alkalmakkor is felmerült, bátran mondhatjuk,
tekintélye, követi tehetsége Sopron vármegyében hosszú időn át
megkérdőjelezhetetlennek bizonyult," miközben kimondottan feszült
viszonyt ápolt a megye örökletes főispánjával, Esterházy Miklós
herceggel (1765-1833), aki a megye úrbéres földterületének csaknem
kétharmadát birtokolta."
Csakhogy míg felmenői diétáról diétára a kormányzat támaszai
voltak, különös tekintettel dédnagybátyja, nagyapja és nagybátyja
szerzett elévülhetetlen érdemeket a bécsi udvar támogatásában,
és édesapja sem mutatott értékelhető ellenzéki és/vagy reformer
attittid6t,** fels6buki Nagy Pal, mint mar felemlegettük, 1807-ben
ellenzéki radikalizmusával és társadalmi érzékenységével robbant
be a köztudatba. Uralkodói dorgálásra idézték Bécsbe, egy idő¬
re el is tiltották a hivatalviseléstől, mégis egyik vezérlakja lett az
1823-tól kibontakozó vármegyei ellenállásnak, és a titkosrendőrség
az 1825-1827. évi diéta időszakában is az ellenzék fáradhatatlan
vezérszónokaként, az ifjúság bálványaként jellemezte. 1830-ban
ugyancsak az egyik legveszélyesebb szereplőként hivatkoztak rá,
meg 1832-1836-ban a liberálisok térnyerése folytán egyre mérsékel¬
20 A család utolsó tagja, aki közvetlenül részt vett a magyar törvényhozás mun¬
kajaban, felsöbüki Nagy Päl kisebbik fia, Istvan (1848-1927) volt: a Sopron
vármegyéhez tartozó lövői kerületet képviselte több cikluson keresztül, később
a főrendiház elnöki hivatalának lett titkára, majd tanácsosa.
4 Részleteket lâsd Melkovics 2013: 20-22., 44-45., 74-75.
> Bodnar István és Gárdonyi Albert felemlíti, hogy az édesapa, Nagy Sándor
egy 1796-os vármegyei közgyűlésen élesen szembeszállt Festetics Ignác gróf
főispánnal, s emiatt felsőbüki Nagy Pál inszurgens hadnagyi kinevezése is
késedelmet szenvedett. A történet hitelességét erőteljesen rontja, hogy Sopron
vármegye örökletes főispánja Esterházy Miklós herceg volt. A vita ugyan a
valóságban is lejátszódhatott, hiszen Festetics 1797-ben és 1809-ben a nemesi
felkelő lovas sereg ezredes parancsnoka volt, ebben a vonatkozásban azonban a
történet már teljesen más megvilágításba kerül. (Bodnár-Gárdonyi 1918: I. 27.)
Macrczali Henrik elemzése szerint Sopron vármegye részletes, ellenzéki szellemű
követutasítást készített az 1790—I791. évi diétára, nincs nyoma azonban annak,
hogy Nagy Sándor ezt eréllyel és markánsan képviselte volna. (Marczali 1907:
I. 214-220.)