Seite 197 [197]
Önfejűség vagy korszellem? 195
A felsőbüki Nagyok a megyei és az országos hivatalok mellett a
legfőbb politikai fórum munkálataiban is részt vettek: közvetlenül
a 18. század legelején, a szatmári megegyezést követően, 1712-ben
érkeztek meg a diétára. István (1653-1737), a későbbi alnádor alis¬
páni méltóságot viselve képviselte Sopron nemesi közösségét, s ezt
megismételte 1714-1715-ben és 1722-1723-ban is, ráadásul fontos
szerepet vállalt a Pragmatica Sanctio elfogadtatäsäban. 1728-1729¬
ben aztán testvére, Mihäly (1670-1730) lâtta el a követi teendőket,
Mária Terézia koronázó országgyűlésén, 1741-ben pedig unokaöcs¬
cstik, Istvan (1701-1766) képviselte Sopron varmegyét. 1751-ben nem
a felsőbüki Nagyok közül választottak követet, 1764-ben ugyanakkor
föszereplönk nagybätyja, Pal (1732-1810) főszolgabíró — Kramarics
László főjegyzőt váltva — ismét felléphetett a legfőbb politikai fórum
színpadára. Majd a hosszú kényszerszünet után, a század utolsó
hârom diétäjân: 1790-1791-ben, 1792-ben és 1796-ban felsébüki
Nagy Pál édesapja, felsőbüki Nagy Sándor alispánként töltötte be
az egyik követi pozíciót." Összegezve tehát: 1712-től kezdve az év¬
század végén megtartott 1796. évi országgyűlésig bezárólag összesen
tíz diéta ült össze, s csupán egytelenegyszer fordult elő, méghozzá
1751-ben, hogy Sopron vármegyét nem képviselte az alsótáblán
egyetlen felsőbüki Nagy sem. A szereplés súlyát tovább erősíti, hogy a
kilenc sikeres követválasztás öt családtag között oszlik meg. S akkor
még nem is ejtettünk szót arról, hogy a famíliából többen káptalani
követként érkeztek az országgyűlésre, míg mások a Királyi Tabla
tagjaként vettek részt a diéta — politikai töltettel is bíró — adminiszt¬
ratív feladatainak lebonyolításában."5 A későbbi hétszemélynök, Pál
(1704-1776) peldäul az 1751. Evi dietän szemelynöki itelömesterkent
tett elevülhetetlen szolgälatokat a kormänyzatnak: kirälyi tanäcsosi
címét, amely taksáját külön kegyként el is engedték, még az orszäg¬
gyűlés ideje alatt, augusztus 27-én hirdették ki."" Jelen tanulmány
központi figuräjänak nagybätyja, Jözsef (1743-1801) pedig a kan¬
celláriai tanácsosi pozícióból 1795-ben került a személynöki székbe,
pont amikor a Ferenc-féle kormányzat a jakobinus , szervezkedés?
után a felvilágosult hivatalnokok kisöprésével személycseréket haj¬
tott végre — ahogy Sándor Lipót nádor fogalmazott, , becsületes és
jó" tisztviselőket ültetett a fontosabb pozíciókba. Alsótáblai elnöki
szerepét József az 1796. évi országgyűlésen látta el, amit csupán
4 Sümeghy-Dominkovits 2007: 17-19.
5 Felsébüki Nagy Istvän alnador esetében v6. Szijart6 2005: 158.
16 V6. Nagy 2020: 278-279.