OCR
Konfliktusok a családon belül 185 lehet példa. A családtörténetekben tapasztalhatunk meg-megújuló pereskedéseket, de a családon belüli szolidaritásnak is számos megnyilvánulását regisztrálhatjuk (egy-egy családtag javára történő végrendelkezés, a megszorult anyagi helyzetben levő családtagnak történő hitelezés, perbeli segítségnyújtás). Ott pedig, ahol a felsőbüki Nagyokhoz képest jóval kisebb volt az örökösök száma, mint például a jelentős uradalmakat felhalmozó, a jómódú birtokos köznemességbe tartozó, majd főnemesi címet is szerző galánthai Fekete és Niczky család esetén sokkal nehezebb volt megtalálni a megfelelő utódot, örököst a felhalmozott családi birtok egyben tartására és hosszú távú működtetésére. MELLÉKLET Felsőbüki Nagy István alnádor országgyűlési beszédének fogalmazványa, dátum nélkül.?" Közli Nagy János. Jelzete: MNL GYMSML SL XIUII.11. [7. nagydoboz.] Csaladtagok közéleti tevékenységével kapcsolatos iratok. Felsőbüki Nagy család levéltára. Felsőbüki Nagy István alnádor, Sopron vármegyei alispán, királyi tanácsos közéleti működésével kapcsolatos iratok (1698-r725.) Tekintetes Nemes Statusok, megértették kétség kívül Császár és koronás Király Klelglylelmes Urunk Őfelsége, a Tekintetes Nemes Statusokhoz viseltető ippen" atyai kegyes gondviselését és szorgalmatoskodását, hogy tudniillik, minekutána Istennek Ő Szent Felségének gondviselő segítségéből maga Őfelsége, és dicsőséges eleinek győzedelmes fegyvere által édes Magyar Hazánkat egészlen, és ahhoz tartozandó részeknek is nagyobb részét, nem csak terhes, és számos költségekkel, sőt sok keresztény vérnek kiöntésével is a természet szerint való ellenségnek torkából ki ragadta, és szabadította volna, és az említett természet szerint való ellenséget elkergetvén, csöndes és nyugodalmas békességben helyeztette volna, mely kegyesen, és szívesen fáradozzon abban, miképpen azon kívánt békességben Őfelsége szomszéd örökös országival, és provinciáival teendő szövetség, és Az itt közölt forrás feltehetően felsőbüki Nagy István alnádor 1722. június 30-án az alsótábla előtt elmondott elnöki megnyitó beszédének fogalmazványa. (Erre lásd: Szijártó István írását jelen kötet 9. fejezetében.) A szöveget modernizált átírásban, a tájnyelvi jellegzetességeket is elhagyva közlöm. #7 Éppen.