Seite 187 [187]
Konfliktusok a családon belül 185
lehet példa. A családtörténetekben tapasztalhatunk meg-megújuló
pereskedéseket, de a családon belüli szolidaritásnak is számos meg¬
nyilvánulását regisztrálhatjuk (egy-egy családtag javára történő
végrendelkezés, a megszorult anyagi helyzetben levő családtagnak
történő hitelezés, perbeli segítségnyújtás). Ott pedig, ahol a felsőbüki
Nagyokhoz képest jóval kisebb volt az örökösök száma, mint például
a jelentős uradalmakat felhalmozó, a jómódú birtokos köznemességbe
tartozó, majd főnemesi címet is szerző galánthai Fekete és Niczky
család esetén sokkal nehezebb volt megtalálni a megfelelő utódot,
örököst a felhalmozott családi birtok egyben tartására és hosszú
távú működtetésére.
MELLÉKLET
Felsőbüki Nagy István alnádor országgyűlési beszédének fogalmaz¬
ványa, dátum nélkül.?" Közli Nagy János.
Jelzete: MNL GYMSML SL XIUII.11. [7. nagydoboz.] Csaladtagok
közéleti tevékenységével kapcsolatos iratok. Felsőbüki Nagy család
levéltára. Felsőbüki Nagy István alnádor, Sopron vármegyei alispán,
királyi tanácsos közéleti működésével kapcsolatos iratok (1698-r725.)
Tekintetes Nemes Statusok, megértették kétség kívül Császár és
koronás Király Klelglylelmes Urunk Őfelsége, a Tekintetes Nemes
Statusokhoz viseltető ippen" atyai kegyes gondviselését és szorgal¬
matoskodását, hogy tudniillik, minekutána Istennek Ő Szent Felsé¬
gének gondviselő segítségéből maga Őfelsége, és dicsőséges eleinek
győzedelmes fegyvere által édes Magyar Hazánkat egészlen, és ahhoz
tartozandó részeknek is nagyobb részét, nem csak terhes, és számos
költségekkel, sőt sok keresztény vérnek kiöntésével is a természet
szerint való ellenségnek torkából ki ragadta, és szabadította volna,
és az említett természet szerint való ellenséget elkergetvén, csöndes és
nyugodalmas békességben helyeztette volna, mely kegyesen, és szíve¬
sen fáradozzon abban, miképpen azon kívánt békességben Őfelsége
szomszéd örökös országival, és provinciáival teendő szövetség, és
Az itt közölt forrás feltehetően felsőbüki Nagy István alnádor 1722. június 30-án
az alsótábla előtt elmondott elnöki megnyitó beszédének fogalmazványa. (Erre
lásd: Szijártó István írását jelen kötet 9. fejezetében.) A szöveget modernizált
átírásban, a tájnyelvi jellegzetességeket is elhagyva közlöm.
#7 Éppen.