Oldal 186 [186]
OCR
184 Nagy János Tudatos családi stratégiának tűnik több fiú egyházi (papi, szerzetesi) pályára küldése, akik ugyancsak pénzben kapták meg örökségüket, így nekik sem kellett a birtokból ingatlant kiszakítani.§§ Nem tudjuk, hogy felsőbüki Nagy István alnádor hivatalviselésből származó készpénzjövedelmei mekkora összeget tettek ki teljes vagyonán belül, de a végrendelet értelmiségi-hivatalnoki öntudata azt sugallja, hogy birtokvásárlásai meghatározó részét is ezekből az összegekből tudta finanszírozni, illetve gyermekei örökségét kiadni.§5 A végrendelet körüli konfliktusok a 18. század folyamán még további két nemzedék életében újultak meg változó intenzitással. Azt látjuk, hogy a végrendelet szövegével ellentétes módon a leányági örökösök, illetve egy-egy özvegyasszony a földbirtokból való részesedésért sikerrel szállhatott harcba, míg a társadalmilag-vagyonilag lecsúszó fiúág (Lajos ága) velük szemben a pereskedések során fokozatosan teret vesztett. A fiúágaknak kedvező kölcsönös örökösödést sem István alnádor fiúági leszármazottjai, hanem jómódú oldalági rokonai tudták kihasználni, amikor az adósságokkal terhelt ősi büki birtokot — kihasználva az ősiség adta lehetőséget — magukhoz váltották, és megteremtették a család egyfajta nemzetségi folytonosságát. Más dunántúli családokkal, így a leányágnak a birtokból is részt adó és földrajzilag is széttagolt birtokállománnyal rendelkező Csuzyakkal szemben felsőbüki Nagy István alnádor tudatos családi stratégiát folytatott a birtokaprózódás mérséklésére. Megfigyelhető egy egyéni stratégia is a hagyatéki osztozkodás kárvallottjainak és a kedvezőtlenebb anyagi-vagyoni helyzetbe kerülteknek a körében: a társadalmilag vagy vagyoni értelemben előnyös házasságba való menekülés és a feleség révén egy másik nemesi hagyatékból való részesedés. Ez történt Csuzy Gáspár esetén, de felsőbüki Nagy István alnádor második házassága és fia, Lajos párválasztása is erre 84 Nagy Istvän alnädor unokaöccsei, Päl (1704-1776) hetszemelynök nyolc gyermeke közül három (Boldizsár, Imre és István) ugyancsak egyházi (papi és szerzetesi) pályára lépett. (Szluha 2o1r: I. köt. 176-177.) Az uralkodé ältal az 1722-1723. évi országgyűlésen tanúsított udvarhű szerepléséért 24 000 forint értékű kegyadományt (gratiale) kapott III. Károlytól, amelyet kincstári birtokra tudott volna egyfajta utalványként beváltani. Birtokot nem kapott, az utalás is késett, ezért az udvari pénzügyi kormányszervtől (Universalbancalitas) kérte, hogy a kincstár az összeget 1725. november 1-től 5%-os kamat kiutalásával három fiú örököse között ossza fel és készpénzben fizesse meg. (MNL GyMSL SL XIII. ı1. 5. doboz. II. A felsöbüki Nagy csaläd tagjaival, egyenes és oldalági rokonsägäval kapcsolatos iratok. ı. Levelezes. Nagy István levélfogalmazványa (dátum nélkül) és MNL OL P 1997. Evrendezett iratok. 1725. november 5. Nagy István az Universalbancalitashoz.)
