Oldal 186 [186]
184 Nagy János
Tudatos családi stratégiának tűnik több fiú egyházi (papi, szerzetesi)
pályára küldése, akik ugyancsak pénzben kapták meg örökségüket,
így nekik sem kellett a birtokból ingatlant kiszakítani.§§ Nem tud¬
juk, hogy felsőbüki Nagy István alnádor hivatalviselésből származó
készpénzjövedelmei mekkora összeget tettek ki teljes vagyonán belül,
de a végrendelet értelmiségi-hivatalnoki öntudata azt sugallja, hogy
birtokvásárlásai meghatározó részét is ezekből az összegekből tudta
finanszírozni, illetve gyermekei örökségét kiadni.§5 A végrendelet
körüli konfliktusok a 18. század folyamán még további két nemze¬
dék életében újultak meg változó intenzitással. Azt látjuk, hogy a
végrendelet szövegével ellentétes módon a leányági örökösök, illetve
egy-egy özvegyasszony a földbirtokból való részesedésért sikerrel
szállhatott harcba, míg a társadalmilag-vagyonilag lecsúszó fiúág
(Lajos ága) velük szemben a pereskedések során fokozatosan teret
vesztett. A fiúágaknak kedvező kölcsönös örökösödést sem István
alnádor fiúági leszármazottjai, hanem jómódú oldalági rokonai
tudták kihasználni, amikor az adósságokkal terhelt ősi büki birtokot
— kihasználva az ősiség adta lehetőséget — magukhoz váltották, és
megteremtették a család egyfajta nemzetségi folytonosságát.
Más dunántúli családokkal, így a leányágnak a birtokból is
részt adó és földrajzilag is széttagolt birtokállománnyal rendelkező
Csuzyakkal szemben felsőbüki Nagy István alnádor tudatos családi
stratégiát folytatott a birtokaprózódás mérséklésére. Megfigyelhető
egy egyéni stratégia is a hagyatéki osztozkodás kárvallottjainak és
a kedvezőtlenebb anyagi-vagyoni helyzetbe kerülteknek a körében:
a társadalmilag vagy vagyoni értelemben előnyös házasságba való
menekülés és a feleség révén egy másik nemesi hagyatékból való
részesedés. Ez történt Csuzy Gáspár esetén, de felsőbüki Nagy Ist¬
ván alnádor második házassága és fia, Lajos párválasztása is erre
84 Nagy Istvän alnädor unokaöccsei, Päl (1704-1776) hetszemelynök nyolc gyer¬
meke közül három (Boldizsár, Imre és István) ugyancsak egyházi (papi és
szerzetesi) pályára lépett. (Szluha 2o1r: I. köt. 176-177.)
Az uralkodé ältal az 1722-1723. évi országgyűlésen tanúsított udvarhű sze¬
repléséért 24 000 forint értékű kegyadományt (gratiale) kapott III. Károlytól,
amelyet kincstári birtokra tudott volna egyfajta utalványként beváltani. Birto¬
kot nem kapott, az utalás is késett, ezért az udvari pénzügyi kormányszervtől
(Universalbancalitas) kérte, hogy a kincstár az összeget 1725. november 1-től
5%-os kamat kiutalásával három fiú örököse között ossza fel és készpénzben
fizesse meg. (MNL GyMSL SL XIII. ı1. 5. doboz. II. A felsöbüki Nagy csaläd
tagjaival, egyenes és oldalági rokonsägäval kapcsolatos iratok. ı. Levelezes.
Nagy István levélfogalmazványa (dátum nélkül) és MNL OL P 1997. Evrendezett
iratok. 1725. november 5. Nagy István az Universalbancalitashoz.)