Oldal 169 [169]
Konfliktusok a családon belül 167
pusztítások miatt felvett adósságait (8000 forintot és ennek 1000 fo¬
rintra rúgó kamatait) csak második felesége, Martonfalvay Krisztina
segítségével tudta visszafizetni. A birtokok idegen földbirtokosoktól
való kiváltásra végrendelete szerint összesen 18000 forintot költött.
Ennek megfelelően a családi vagyon felosztásakor felsőbüki Nagy
István is a második feleségétől származó gyermekeit preferálta az
első házasságból születettekkel szemben. Az ebből a házasságból
származó gyermekek és unokák közt is különbséget tett. Ezt az eljá¬
rást a nagyarányú birtokosztódás elkerülésével indokolta: bizonyos
családtagok, így a leányág pénzben kapták meg örökségüket. Így a
néhai Mária Terézia nevű lányától származó unokái, az asszony első
házasságából származó lánya, Palotay Krisztina és a második férjétől,
a sikkasztás miatt fogházba került, és ott elhunyt felsőpulyai Mada¬
rász László (11728) somogyi és baranyai alispántól született, árván
maradt fia, Madarász Miklós? 800—-800 forintot kaptak. Rajtuk kívül
a vagyonát tékozló és magát adósságokba keverő Erzsébet nevű lánya
(született 1685-ben), korábbi Landor Péterné a halimbai zálogba tett
birtok kiváltására 1800 forintot kapott."" (A végrendelkező kikötötte
azonban, hogy a zálogbirtok Erzsébet lánya elhunyta után szálljon
vissza Ferenc ágára és Mária Terézia lányától származó unokáira).
A két pálos szerzetesnek állt fiú, Imre és Ignác számára testvérük,
Ferenc évjáradékot fizessen. Megfigyelhetjük, hogy a földbirtokot egy
tagban és a fiúág számára örökítette: a Sitkey és Dömölky családok¬
és dédapja, Sitkey Ádám jogán formálhatott jogot ezekre a birtokokra. (Ruzsa
1994: 95., 100.)
7 — Felsőbüki Nagy István a zálogban lévő Sitkey-birtokok kiváltására Esterházy
Dánielnek (8000 forintot), Esterházy Lászlónak (600 forintot), a Kisfaludy
családnak (3000 forintot), Dömölky Pálnak, Györgynek és Erzsébetnek és
másoknak, közelebbről meg nem nevezetteknek további összegeket fizetett.
Nagy Mária Terézia, Palotay Sámuel özvegye 1700-ban ment hozzá Madarász
Lászlóhoz. (Baranyai 1914: 623.)
9 — Felsőpulyai Madarász László az Esterházy hercegek dombóvári tiszttartójaként
kezdte pályáját. Patrónusa támogatásával lett Baranya vármegye alispánja I7I1
és 1716 között. Ezzel párhuzamosan Somogyban is karriert futott be. 1702—1712
között az egyesített Somogy-Zala vármegye jegyzője volt. Somogyban 1710¬
től helyettes, majd 1715-—1727 között első alispán lett, miközben a vármegye
adószedői feladatait is ellátta. Mivel nem tudott elszámolni, 1727-ben a főispán
lemondtatta hivataláról. A sikkasztásért vád alá helyezett, birtokaitól megfosz¬
tott Madarász 1728-ban vizsgálati fogságban hunyt el Tapsonyban. Két árván
maradt fia, Sándor és Miklós a vármegye kegyelméből 1730-ban Csertő falut és
ehhez tartozó Kotosd-pusztát végül visszakapták. (Ódor 1995: 24., 31.; Reiszig
1914: 479-482.; Baranyai 1914: 623.)
to Horvath 2014: 135-136.