OCR Output

166 Nagy János

szembenállást is kiélezték. Itt a perbeli győztesek és a vesztesek a
rendiség és a központi hatalom közötti, a 18. század közepétől ki¬
éleződő küzdelemben egymással ellentétes oldalon foglaltak helyet.

AZ 1735. EVI VEGRENDELET

Az alnádor 1735. október 23-án Felsőbükön kelt végrendeletének
egyik legfőbb célja volt (természetesen az ingó és ingatlan vagyon
felosztásán túl) annak elkülönítése, hogy mi tartozott az ősi (tehát
őseitől örökölt) és az általa szerzett vagyon körébe, illetve annak
deklarálása, hogy két felesége közszerzőnek minősül-e. Az örökölt ősi
vagyon felsőbüki Nagy István esetében meglehetősen szerény volt: ő
100 tallér értékűnek mondta az apjától, Nagy György szolgabírótól
és anyjától, Pintér Katalintól rá maradt vagyont, amelynek része volt
egy fél ház Bükön. (A ház másik felét Mihály nevű testvére kapta,
de ezt később megváltotta tőle).

Ami a szerzett vagyont illeti, fő szabályként, egyfajta értelmiségi
öntudattal szögezte le, hogy , ami keveset szerzettem, Tudományom
által szerzettem”. Felsőbüki Nagy István első feleségét, tompaházi
Tompa Rebekát — noha bevallja, hogy az asszony 3000 forint értékű
jószágot hozott a házasságba — nem ismerte el közkeresőnek (ma¬
gával egyenrangú szerzőnek). Mindezt tette annak ellenére, hogy
számos birtokához felesége jogán, annak felmenői által elidegenített
jószágokként jutott hozzá. A közkeresői státusz megtagadását két
fontos érvvel támasztotta alá az ország első szakjogásza. Először
is végig hivatali munkájából élt már pályakezdőként is: 1677-től
Kőszeg szabad királyi város jegyzője, rövid időre (1681) bírája is
volt a városnak, majd 1684-ben Sopron és 1687-ben Vas vármegye
is megválasztotta jegyzőjévés Másodszor első felesége anyai örök¬
ségének, a Sitkey család birtokainak (Kis-, Nagysitke, Tokorcs, Bajt,
Battyán, Kanotha, Vinás, Véged, Gyűrüs, Hahót)" visszaváltására
fordított költségek és a török idején a már meglevő vagyonában tett

4 — Közszerzőnek a nemesi jogban azt nevezték a korabeli jogászok, akinek a neve
a szerzőlevélbe, vagyis a szerződésbe be volt írva, kivéve, ha a , fő keresőnek"
tartott férj a feleség keresményhez való jogát nem korlátozta, vagyis máskép¬
pen nem rendelkezett. (Szijart6 2006: 51-52. és Horväth-Dominkovits 2001:
XXXIX.)

5 Chernel 1877: 131., 139.

s — Valójában ezen felsorolt birtokok visszavásárlására került sor 1698-ben gróf
Esterházy Dánieltől. Tompa Rebeka nagyanyja, Dömölki Andrásné Sitkey Éva