Page 147 [147]
OCR
Keresd a nőt! A felsőbüki Nagy család bázasodási stratégiája 145 Somogy vármegyéből választottak maguknak házastársat, míg a leggazdagabb (gyulai Gaál, Inkey és Somssich) családoknál már a választottak 7499-a vármegyén kívüli volt, bár jellemzően továbbra is dunántúli. Magyarországon kívüli házastárs egyedül a Somssich családnál jelent meg, ugyanakkor ez a família a 19. század folyamán két ágon is a főnemesek közé emelkedhetett, és vagyonával, a családtagok karrierútjával, kapcsolatrendszerével kiemelkedett a többi Somogy vármegyei család közül. Szijártó István elemzéséből tehát kiderül, hogy a felsőbüki Nagyokhoz hasonló somogyi jómódú birtokos elit — bar házastársai majd háromnegyedét a vármegye határain kívülről választotta — jellemzően továbbra is a környező területek köznemességéből házasodott. Érdemes azonban még egy társadalmi csoport házasodási stratégiáját megvizsgálni. A kor , társadalmi mozdulatlansága" mellett is egyértelmű, hogy jónéhány famíliának sikerült a főnemesség soraiba emelkednie. Közülük az 1711 és 1799 között főnemesi címet nyert köznemesek, illetve az ő gyermekeik házasodási stratégiáját korábban már alaposabb vizsgálat alá vetettem. Az említett időszakban 76 családból 91 személy kapott magyar bárói vagy gröfi cimet.? Felemelkedesükhöz jellemzően több tényező is hozzájárult, így fontos lehetett az általuk viselt hivatal és rang, az udvarnak tett szolgálatok, a birtokvagyon mérete, de több esetben érezhető volt a házassággal szerzett rokoni kapcsolatok jelentősége is. A főúri rangot szerző 91 személyből ro új arisztokratának már az édesanyja 15 főnemes volt, ami kétségtelenül előnyös lehetett a társadalmi érintkezésben." A 91 érintett házastársainak társadalmi hátterére vonatkozó összegzést az alábbi táblázatban láthatjuk: Szijártó I992: 32—38, 41—42. , Szemethy 2020: 245-248. A vizsgálat részét csak a köznemesként főnemesi címet nyert személyek jelentették. to Benyovszky Moric, Berzeviczy Ferenc, Dávid Károly, Kállay János, Sigray János, Sigray József, Sztáray Imre, Török József, Vay Dániel és Miklós. (Szemethy 2020: 245.)
