Oldal 135 [135]
OCR
Az országgyűlési szereplés mint ugródeszka? 133 megfigyelhetjük. Felsőbüki Nagy Pál hét fia közül négyen közigazgatási és Jogi pályára léptek (ifjabb Pál főszolgabíró, Dániel a kőszegi kerületi tábla jegyzője, majd ülnöke lett,? Sándor az alispánságig vitte, József pedig a szemelynöksegre emelkedett).” KITEKINTÉS: SOPRON VÁRMEGYÉBŐL INDULÓ KARRIEREK A 18. SZÁZADBAN Ha Sopron vármegye 1708 és 1765 közötti vezető tisztviselőinek (alispánjának és főjegyzőinek) pályaívével vetjük össze Nagy Pál felemelkedését, meglepő megállapítást tehetünk." A teljes archontológia hiányában elvégzett szúrópróba-szerű vizsgálat is azt mutatja, hogy a vezető vármegyei tisztségekből regionális (kerületi ítélőtáblai) és országos tisztségre, sőt al Habsburg Monarchia központi kormänyszerveinek hivatalaira jól láthatóan sokan léptek elő.5 Ebben minden bizonnyal szerepet játszhatott a vármegye Bécshez és Pozsonyhoz való relatív közelsége, ezáltal a gyakori személyes érintkezések a főméltóság-viselőkkel és a központi kormányszékek tisztviselőivel, a főispánoknak, a befolyásos Esterházy hercegeknek a patrónusi támogatása vagy az itteni vármegyei tisztviselők a soproni jezsuita gimnáziumnak köszönhetően az átlagosnál magasabb képzettsége." Egyedi, de annál jelentősebb alkalmat jelenthettek az országos is92 "Dániel 1763-ban került a kőszegi kerületi táblára az Oszterhuber Antal halálával megüresedő jegyzői pozícióba, egyelőre fizetés nélküli státuszba. A publikált archontológia szerint 1779 és 1790 között volt a kerületi tábla ülnöke. (MNL OL A 1 Originales referadae. 1763. év. No. 70., 142. 1763. július 26., 29. és Chernel 1877: 144.) 93 "Rajtuk kívül István, Boldizsár és Imre egyházi pályára léptek. Szluha 2012: I. köt. 176-177., Nagy 1861: 8. köt. 37. (A Szluha Márton által megrajzolt családfáról József hiányzik. Nagy Iván csak családtagokat sorolja fel, de pontos leszármazást nem ad.) 94 "A korabeli Sopron vármegyének nincs publikált archontológiája, így az alábbi fejtegetések csak saját adatgyűjtésemen alapulnak, amelyek a 18. század második és harmadik harmadát ölelik fel, de nem teljes körűek. A más vármegyékkel történő pontosabb összehasonlításhoz szükséges lenne Sopron vármegye esetén is elkészíteni a részletes archontológiát. 955 Somogy megyében a 18. század egészét vizsgálva a hivatalukat letett alispánok majdnem fele lépett felsőbb hivatalba, amely a szerző által vizsgált többi vármegyével összevetve magas értéknek számít. (Szijártó 202 I: 67.) Benyomásaim szerint Sopron vármegye esetén még ennél magasabb arányok is elképzelhetőek. 96 Sopron város iskolaközpont jellegét és a 18. századi vármegyei tisztviselőréteg képzésében kiemelkedő szerepét bemutatja: Dominkovits 1997. és Dominkovits 2002.
