Oldal 135 [135]
Az országgyűlési szereplés mint ugródeszka? 133
megfigyelhetjük. Felsőbüki Nagy Pál hét fia közül négyen közigazga¬
tási és Jogi pályára léptek (ifjabb Pál főszolgabíró, Dániel a kőszegi
kerületi tábla jegyzője, majd ülnöke lett,? Sándor az alispánságig
vitte, József pedig a szemelynöksegre emelkedett).”
KITEKINTÉS: SOPRON VÁRMEGYÉBŐL INDULÓ
KARRIEREK A 18. SZÁZADBAN
Ha Sopron vármegye 1708 és 1765 közötti vezető tisztviselőinek
(alispánjának és főjegyzőinek) pályaívével vetjük össze Nagy Pál fel¬
emelkedését, meglepő megállapítást tehetünk." A teljes archontológia
hiányában elvégzett szúrópróba-szerű vizsgálat is azt mutatja, hogy
a vezető vármegyei tisztségekből regionális (kerületi ítélőtáblai) és
országos tisztségre, sőt al Habsburg Monarchia központi kormäny¬
szerveinek hivatalaira jól láthatóan sokan léptek elő.5 Ebben minden
bizonnyal szerepet játszhatott a vármegye Bécshez és Pozsonyhoz
való relatív közelsége, ezáltal a gyakori személyes érintkezések a
főméltóság-viselőkkel és a központi kormányszékek tisztviselőivel,
a főispánoknak, a befolyásos Esterházy hercegeknek a patrónusi
támogatása vagy az itteni vármegyei tisztviselők a soproni jezsuita
gimnáziumnak köszönhetően az átlagosnál magasabb képzettsége."
Egyedi, de annál jelentősebb alkalmat jelenthettek az országos is¬
92 "Dániel 1763-ban került a kőszegi kerületi táblára az Oszterhuber Antal halálával
megüresedő jegyzői pozícióba, egyelőre fizetés nélküli státuszba. A publikált
archontológia szerint 1779 és 1790 között volt a kerületi tábla ülnöke. (MNL
OL A 1 Originales referadae. 1763. év. No. 70., 142. 1763. július 26., 29. és
Chernel 1877: 144.)
93 "Rajtuk kívül István, Boldizsár és Imre egyházi pályára léptek. Szluha 2012: I.
köt. 176-177., Nagy 1861: 8. köt. 37. (A Szluha Márton által megrajzolt csa¬
ládfáról József hiányzik. Nagy Iván csak családtagokat sorolja fel, de pontos
leszármazást nem ad.)
94 "A korabeli Sopron vármegyének nincs publikált archontológiája, így az alábbi
fejtegetések csak saját adatgyűjtésemen alapulnak, amelyek a 18. század második
és harmadik harmadát ölelik fel, de nem teljes körűek. A más vármegyékkel
történő pontosabb összehasonlításhoz szükséges lenne Sopron vármegye esetén
is elkészíteni a részletes archontológiát.
955 Somogy megyében a 18. század egészét vizsgálva a hivatalukat letett alispánok
majdnem fele lépett felsőbb hivatalba, amely a szerző által vizsgált többi vár¬
megyével összevetve magas értéknek számít. (Szijártó 202 I: 67.) Benyomásaim
szerint Sopron vármegye esetén még ennél magasabb arányok is elképzelhetőek.
96 Sopron város iskolaközpont jellegét és a 18. századi vármegyei tisztviselőréteg
képzésében kiemelkedő szerepét bemutatja: Dominkovits 1997. és Dominkovits
2002.