Page 88 [88]
OCR
86 Vámos András magas szinten jártas jogász, egy horvát tanácsos és egy a kamarai ügyeket ismerő tanácsos. A későbbiek során is megfigyelhető, hogy a tanácsosok kinevezésekor figyelembe vették, hogy mindig legyen a kormányszéken az említett kormányzati területekhez értő személy. 1723 után, vagyis a Helytartótanács létrehozását, illetve a Királyi Kúria szervezeti reformját követően erről a két helyről érkező tanácsos is mindig kapott helyet a Kancellária tanácsában. A tanács összetétele jól jelzi: valóban a magyar kormányzat csúcsszerve volt a Kancellária. Ha a köznemesség felemelkedését kívánjuk vizsgálni a hivatalviselésen keresztül, akkor őket el kell különítenünk a tanácsosok más rendi állású csoportjaitól. Bár a Kancellária egyházi és arisztokrata tanácsosai hivatali pályafutásának részletekbe menő elemzése nem célja vizsgálatunknak, a köznemesek helyzetével való összevetés érdekében mégis szükség van e csoportok helyzetének felvázolására is. Rendi állás és származás szerint a tanácsosokat a következő csoportokba osztottam: 1. egyházi tanácsosok (1r2 fő), 2. arisztokraták — közéjük csak a született arisztokratákat, a felmenőik által szerzett főúri címmel rendelkező világi tanácsosokat számítottam (18 fő), 3. német tanácsosok, akik birodalom nyugati feléből származó, tapasztalt, nem honfiúsított hivatalnokok voltak és sem korábban, sem később nem szolgáltak magyar kormányszervnél (4 £6), # Az 1690. évi átszervezéskor a kormányzat szükségét látta annak, hogy az osztrák örökös tartományok hivatalnokai közül már tapasztalt, a birodalmi jogban jártas személyeket is nevezzenek ki tanácsosoknak a Kancelláriára. Összesen négyen váltották egymást. Közülük az első Johann Georg Hoffmann alsóausztriai tanácsos volt, akit már idős korában, 68 évesen neveztek ki az újonnan felállított magyar kormányszékhez 1690-ben. 1702 utolsó napján, életének 80. évében halt meg. 1699-ben nevezték ki létszámfeletti, majd Hoffmann halála után tényleges tanácsosnak Georg Leonhard Weiglert, akinek sok egyéb címe közül a kancelláriai segédkönyv az udvarmesteri bíróságon betöltött ülnöki állását említi meg. Weigler 1716-ban bekövetkezett haláláig volt a Kancellárián. 1725-ben nevezték ki Bernhard Heinrich Germeten jogászprofesszort, az Udvari Kamara tanácsosát, cseh referenst és Lotharingiai Ferenc kancelláriájának vezetőjét. Tizennégy éven keresztül, 1739-ben bekövetkezett haláláig szolgálta a kormányszéket. Helyére Johann Hüttner alsó-ausztriai tanácsos érkezett. 1746-ig maradt a Magyar Kancellárián, utána áthelyezték az Osztrák Udvari Kancelláriára. A kormányszék 1746. évi instrukciójának kiadása után több
