Page 88 [88]
86 Vámos András
magas szinten jártas jogász, egy horvát tanácsos és egy a kamarai
ügyeket ismerő tanácsos. A későbbiek során is megfigyelhető, hogy
a tanácsosok kinevezésekor figyelembe vették, hogy mindig legyen
a kormányszéken az említett kormányzati területekhez értő személy.
1723 után, vagyis a Helytartótanács létrehozását, illetve a Királyi
Kúria szervezeti reformját követően erről a két helyről érkező ta¬
nácsos is mindig kapott helyet a Kancellária tanácsában. A tanács
összetétele jól jelzi: valóban a magyar kormányzat csúcsszerve volt
a Kancellária.
Ha a köznemesség felemelkedését kívánjuk vizsgálni a hivatalvi¬
selésen keresztül, akkor őket el kell különítenünk a tanácsosok más
rendi állású csoportjaitól. Bár a Kancellária egyházi és arisztokrata
tanácsosai hivatali pályafutásának részletekbe menő elemzése nem
célja vizsgálatunknak, a köznemesek helyzetével való összevetés
érdekében mégis szükség van e csoportok helyzetének felvázolásá¬
ra is. Rendi állás és származás szerint a tanácsosokat a következő
csoportokba osztottam:
1. egyházi tanácsosok (1r2 fő),
2. arisztokraták — közéjük csak a született arisztokratákat, a
felmenőik által szerzett főúri címmel rendelkező világi taná¬
csosokat számítottam (18 fő),
3. német tanácsosok, akik birodalom nyugati feléből származó,
tapasztalt, nem honfiúsított hivatalnokok voltak és sem ko¬
rábban, sem később nem szolgáltak magyar kormányszervnél
(4 £6),
# Az 1690. évi átszervezéskor a kormányzat szükségét látta annak, hogy az osztrák
örökös tartományok hivatalnokai közül már tapasztalt, a birodalmi jogban
jártas személyeket is nevezzenek ki tanácsosoknak a Kancelláriára. Összesen
négyen váltották egymást. Közülük az első Johann Georg Hoffmann alsó¬
ausztriai tanácsos volt, akit már idős korában, 68 évesen neveztek ki az újonnan
felállított magyar kormányszékhez 1690-ben. 1702 utolsó napján, életének 80.
évében halt meg. 1699-ben nevezték ki létszámfeletti, majd Hoffmann halála
után tényleges tanácsosnak Georg Leonhard Weiglert, akinek sok egyéb címe
közül a kancelláriai segédkönyv az udvarmesteri bíróságon betöltött ülnöki
állását említi meg. Weigler 1716-ban bekövetkezett haláláig volt a Kancellárián.
1725-ben nevezték ki Bernhard Heinrich Germeten jogászprofesszort, az Udvari
Kamara tanácsosát, cseh referenst és Lotharingiai Ferenc kancelláriájának
vezetőjét. Tizennégy éven keresztül, 1739-ben bekövetkezett haláláig szolgálta
a kormányszéket. Helyére Johann Hüttner alsó-ausztriai tanácsos érkezett.
1746-ig maradt a Magyar Kancellárián, utána áthelyezték az Osztrák Udvari
Kancelláriára. A kormányszék 1746. évi instrukciójának kiadása után több